Milton, John: A vakságáról (On His Blindness in Hungarian)

When I consider how my light is spent

Ere half my days in this dark world and wide,

And that one talent which is death to hide

Lodg'd with me useless, though my soul more bent

To serve therewith my Maker, and present

My true account, lest he returning chide,

"Doth God exact day-labour, light denied?"

I fondly ask. But Patience, to prevent

That murmur, soon replies: "God doth not need

Either man's work or his own gifts: who best

Bear his mild yoke, they serve him best. His state

Is kingly; thousands at his bidding speed

And post o'er land and ocean without rest:

They also serve who only stand and wait."

Mért lett sötét e széles nagyvilág,

Mért hunyt a fény ki éltemnek delén

Tálentumom haszontalan, rejtvén

Halált jelent, bár lelkes szolgaság

Üdvösb lehetne Teremtőm iránt.

S végszámadásomért ha büntet, s én

Panaszlom: „ Munkámra jut bár igény,

De semmi fény! „ – vígaszt türelmem ád:

„ Munkád az Isten nem igényli, sem

Tehetséged. Csak hordd igáját, mint

Királyi díszt – s legjobb szolgája lész.

Ugrik, ha szól, ezer, meg nem pihen

Földön és Óceánokon, más mind –

Ha áll és vár csak – is szolgálni kész.”