Morgan, Edwin: A kéve (The Sheaf in Hungarian)

My life, as a slant of rain

on the grey earth fields

is gathered in thirsty silence, disappears.

I cannot even guess

the roots, but feel them sighing

in the stir of the soil I die to. Let this rain

be on the children of my heart,

I have no other ones.

On the generations,

on the packed cells and dreaming shoots,

the untried hopes, the waiting good,

I send this drop to melt.

Mint esőfüggöny a szürke

agyagmezőkről, az életem

a szomjas csendben felitatódik, elillan.

Nem látom

a gyökereket, de a föld neszeiben, melybe

belehalok, hallom lélegezni őket. Hadd hulljon

ez az eső a szívem gyermekeire,

más senkim nincsen.

A nemzedékekre,

a duzzadó sejtekre, álmodó csírákra hulljon ez a csepp,

a kipróbálatlan reményekre, a jóra, amely elkövetkezik,

és oldódjon minden benne fel.