This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Oswald, Alice: Memorial (detail)

Portre of Oswald, Alice

Memorial (detail) (English)

The first to die was PROTESILAUS
A focused man who hurried to darkness
With forty black ships leaving the land behind
Men sailed with him from those flower-lit cliffs
Where the grass gives growth to everything
Pyrasus Iton Pteleus Antron
He died in mid-air jumping to be first ashore
There was his house half-built
His wife rushed out clawing her face
Podarcus his altogether less impressive brother
Took over command but that was long ago
He’s been in the black earth now for thousands of years
 
Like a wind-murmur
Begins a rumour of waves
One long note getting louder
The water breathes a deep sigh
Like a land-ripple
When the west wind  runs through  a field
Wishing and searching
Nothing to be found
The corn-stalks shake their green heads
 
Like a wind-murmur
Begins a rumour of waves
One long note getting louder
The water breathes a deep sigh
Like a land-ripple
When the west wind runs through a field
Wishing and searching
Nothing to be found
The corn-stalks shake their green heads
 
ECHEPOLUS a perfect fighter
Always ahead of his men
Known for his cold seed-like concentration
Moving out and out among the spears
Died at the hands of Antilochus
You can see the hole in the helmet just under the  ridge
Where the point of the blade passed through
And stuck in his forehead
Letting the darkness leak down over his eyes
 
ELEPHENOR from Euboea  in command of forty ships
Son of Chalcodon nothing is known of his mother
Died dragging the corpse of Echepolus
A little flash of flesh showing under the shield as he bent
Agenor stabbed him in the ninth year of the war
He wore his hair long at the back
 
Like leaves
Sometimes they light their green flames
And are fed by the earth
And sometimes it snuffs them out
 
Like leaves
Sometimes they light their green flames
And are fed  by the earth
And sometimes it snuffs them out
 
SIMOISIUS born on the banks of the Simois
Son of Anthemion  his mother a shepherdess
Still following the sheep when she gave birth
A lithe and promising young man unmarried
Was met by Ajax in the ninth year of the war
And died full tilt running onto his spear
The point passed clean through the nipple
And came out through the shoulderblade
He collapsed instantly an unspeakable sorrow to his parents
 
And LEUKOS friend of Odysseus
Little is known of him except his death
 
And someone’s face pierced like a piece of fruit
That was Priam’s son unlucky man
W ho made his living in the horse country
North of Troy he was stepping backwards
W hen the darkness hit him with a  dull dang
His name was DEMOCOON
 
Like a man steps back
Seeing a snake almost under his foot
In a heathery hollow
The fear flutters his knees it
Sucks him white he steps back
 
Like a man steps back
Seeing a snake almost under his foot
In a heathery hollow
The fear flutters his knees it
Sucks him white he steps back
 
DIORES son of Amarinceus
Struck by a flying flint
Oied in a puddle of his own guts
Slammed down into mud he lies
With his arms stretched out to his friends
And PIROUS  the Thradan
You can tell him by his knotted hair
Lies alongside him
He killed him and was killed
There seem to be black flints
Everywhere a man steps
 
Like through the jointed grass
The long-stemmed deer
Almost vanishes
But a hound has already found her flattened tracks
And he’s running through the fields towards her
 
Like through the jointed grass
The long-stemmed deer
Almost vanishes
But a hound has already found her flattened tracks
And he’s running through the fields towards her



Uploaded bySebestyén Péter
Source of the quotationhttps://www.poetryarchive.org/poem/memorial

Emlékkő (részlet) (Hungarian)

Prótesziláosz volt az első halott
ez a rendületlen férfi aki a sötétségbe rohant
mikor negyven fekete hajóval útnak indult
és elhagyta társaival a virágzó szirteket
ahol a fű ad életet mindennek
Pürászosz Itón Pteleosz Antrón ura
a levegőben halt meg a part felé ugorva
egy félkész ház maradt utána
meg egy tépett arcú hitves
a vezetést öccse a kevésbé megnyerő
Podarkész vette át de mindez régen volt
évezredek óta sötét föld takarja őt

Mint a szél zúgása
ha morajlani kezdenek a hullámok
egyre erősödik egy kitartott hang
és a víz mélyen felsóhajt
mint a föld gyűrődése
ha nyugati szél futkos a mezőn
egyre keres valamit
és sehol nem találja
zöld fejek lengenek a búzán

Mint a szél zúgása
ha morajlani kezdenek a hullámok
egyre erősödik egy kitartott hang
és a víz mélyen felsóhajt
mint a föld gyűrődése
ha nyugati szél futkos a mezőn
egyre keres valamit
és sehol nem találja
zöld fejek lengenek a búzán

Ekhepólosz ez a nagyszerű harcos
mindig a társai élén küzdött
és higgadtan feszes figyelemmel
tért ki újra meg újra a zuhogó gerelyek elől
végül Antilokhosz kezétől pusztult el
díszes harci sisakján ma is látható a lyuk
ahol a fegyver hegye áthatolt
és a homlokába fúródott
hogy szemét a homály betakarja

Elephénór negyven fekete hajó vezére
Khalkódon fia volt anyjáról semmit nem tudunk
ő Ekhepólosz tetemét vonszolta éppen
és ahogy előredőlt a pajzs mögül kivillant a húsa
Agénór döfte le a háború kilencedik évében
hosszúhajú férfi volt

Mint a falevelek
ha fellobbantják zöld lángjaikat
a föld egy ideig táplálja
aztán kioltja őket

Mint a falevelek
ha fellobbantják zöld lángjaikat
a föld egy ideig táplálja
aztán kioltja őket

Szimoeisziosz a Szimoeisz partján született
apja Anthemión volt anyja meg egy pásztorlány
aki juhok közt hozta világra őt
az ígéretes fiú még nőtlen volt
mikor teljes erővel Áiász lándzsájába rohant
a háború kilencedik évében
a fegyver hegye a mellbimbót ütötte át
és a lapockacsonton jött elő
egyből összecsuklott a szülők fájdalmára nincsen szó

Leukoszról Odüsszeusz jó társáról
csak annyit tudunk hogy meghalt

Egy másiknak az arcát úgy nyársalták fel
mint a gyümölcsöt
Priamosz fia volt a szerencsétlen
Trójától északra gyors lovak vidékén élt
épp hátrafelé lépdelt
mikor a homály eltalálta tompa csendüléssel
Démokoónnak hívták őt

Mint ahogy hátralép
aki a fűben kígyót lát meg
a lába előtt
térde megremeg arca elfehérül
ijedten hátralép

Mint ahogy hátralép
aki a fűben kígyót lát meg
a lába előtt
térde megremeg arca elfehérül
ijedten hátralép

Diórészt Amarünkeusz fiát
éles kő találta el
kifolyt belei közé roskadt
latyakba dőlve hever
és kezét a társai felé nyújtja
mellette fekszik
a thrák Peirósz is
ő az akinek kontyba van kötve a haja
megölte őt és megölték őt
körülöttük éles fekete kövek hevernek
bárhova lépsz

Mint mikor a karcsú lábú őz
már majdnem eltűnik
az ízelt szárú fűben
de nyomaira bukkan egy agár
és vágtatni kezd felé a mezőn át

Mint mikor a karcsú lábú őz
már majdnem eltűnik
az ízelt szárú fűben
de nyomaira bukkan egy agár
és vágtatni kezd felé a mezőn át



Uploaded bySebestyén Péter
Source of the quotationhttp://drot.eu/article/alice-oswald-emlekko-cimu-verse-csillagszallobol

Related videos


minimap