Fever 103° (English)
Pure? What does it mean? The tongues of hell Are dull, dull as the triple
Tongues of dull, fat Cerberus Who wheezes at the gate. Incapable Of licking clean
The aguey tendon, the sin, the sin. The tinder cries. The indelible smell
Of a snuffed candle! Love, love, the low smokes roll From me like Isadora's scarves, I'm in a fright
One scarf will catch and anchor in the wheel, Such yellow sullen smokes Make their own element. They will not rise,
But trundle round the globe Choking the aged and the meek, The weak
Hothouse baby in its crib, The ghastly orchid Hanging its hanging garden in the air,
Devilish leopard! Radiation turned it white And killed it in an hour.
Greasing the bodies of adulterers Like Hiroshima ash and eating in. The sin. The sin.
Darling, all night I have been flickering, off, on, off, on. The sheets grow heavy as a lecher's kiss.
Three days. Three nights. Lemon water, chicken Water, water make me retch.
I am too pure for you or anyone. Your body Hurts me as the world hurts God. I am a lantern——
My head a moon Of Japanese paper, my gold beaten skin Infinitely delicate and infinitely expensive.
Does not my heat astound you! And my light! All by myself I am a huge camellia Glowing and coming and going, flush on flush.
I think I am going up, I think I may rise—— The beads of hot metal fly, and I love, I
Am a pure acetylene Virgin Attended by roses,
By kisses, by cherubim, By whatever these pink things mean! Not you, nor him
Nor him, nor him (My selves dissolving, old whore petticoats)—— To Paradise.
|
Negyven fokos láz (Hungarian)
Tiszta? Az mit jelent? A pokol nyelvei lomhák, lomhák, mint a tripla nyelvű, kövér, lomha Cerberus aki a kapunál liheg. És képtelen a mocsárlázas ínt, a bűnt, a bűnt tisztára nyalni. A tapló kiabál. Mindent átjár a bűz, egy elkoppantott gyertyabél. Édes, édes, a füst odalenn rólam tekereg, mint Isadora sáljai, félek, egy sál beakad a kerékbe, megszorul. Az ilyen baljós, sárga füstnek önálló léte van. Ez nem száll fölfelé, csak gördül a világ körül, megfojt öreget, jámbort, jászol- beli gyerekpalántát, szellemorchideát, felfüggeszti a függőkertet, ördöngős leopárd. Fehérre szívta a sugárzás, egy óra alatt széthasadt. Mint a hirosimai hamu, zsírosan tenyészik a hűtlen férfiak ölén. A bűn. A bűn. Drágám, én egész éjszaka fellobogok, ellobbanok. Az ágy nehezül, mint a buja csók. Három nap. És az éjjelek. Citromos víz, csirkehús, víz, folyton víz. Öklendezek. Túl tiszta vagyok hozzád. Mindenkihez. A tested fáj nekem, mint Istennek a föld. Lámpás vagyok - fejem japán papírhold, bőröm végtelen kényes, végtelen drága vertarany. Mondd, téged nem lep meg a hőség. És a fény. Én magam lettem óriás kamélia, izzadok, az áram át-meg-átjár. Most úgy érzem, fölindulok. Valami fölemelne- tüzes fémgyöngyök szállnak, és én, drága, én tiszta acetilén szűz vagyok rózsák kerítenek, csókok, kerubok, akármi ez a sok hús-szín dolog. Nem te, se nem ő, és nem ő, se nem ő (énjeim, ócska ringy-rongyok lefoszlanak) - az Édenkertbe.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://szilaank.freeblog.hu |
|