Shakespeare, William: When Daisies Pied and Violets Blue

Song in Loves Labours Lost

When daisies pied and violets blue

And lady-smocks all silver-white

And cuckoo-buds of yellow hue

Do paint the meadows with delight,

The cuckoo then, on every tree,

Mocks married men; for thus sings he,

         Cuckoo;

Cuckoo, cuckoo: O, word of fear,

Unpleasing to a married ear!

When shepherds pipe on oaten straws,

And merry larks are ploughmen's clocks,

When turtles tread, and rooks, and daws,

And maidens bleach their summer smocks,

The cuckoo then, on every tree,

Mocks married men; for thus sings he,

         Cuckoo;

Cuckoo, cuckoo: O, word of fear,

Unpleasing to a married ear!

When icicles hang by the wall,

And Dick the shepherd blows his nail,

And Tom bears logs into the hall,

And milk comes frozen home in pail,

When blood is nipp'd, and ways be foul,

Then nightly sings the staring-owl,

         Tu-who;

Tu-whit, tu-who—a merry note,

While greasy Joan doth keel the pot.

When all aloud the wind doth blow,

And coughing drowns the parson's saw,

And birds sit brooding in the snow,

And Marian's nose looks red and raw,

When roasted crabs hiss in the bowl,

Then nightly sings the staring owl,

         Tu-who;

Tu-whit, tu-who—a merry note,

While greasy Joan doth keel the pot.

Dal a Lóvátett lovagokból

Ha százszorszép és szarkaláb

meg kék ibolya, sárga som

meg hamvas-pelyhes barkaág

virít a völgyi tájakon:

kakukk ül akkor fönn a fán,

s a házas-embert gyötri ám:

       Kakukk!

Kakukk! kakukk! - ó, fertelem! –

hideg fut át a férjeken.

Ha zab-szár sípot fúj a pór

és víg pacsirta-szóra kél,

ha csóka párzik, gerle szól,

s a lányok inge hófehér:

kakukk ül akkor fönn a fán,

s a házas-embert györti ám:

       Kakukk!

Kakukk! kakukk! - ó, fertelem -

hideg fut át a férjeken.

Ha már virít a jégvirág,                 

s markába Dick nagyot lehel,

ha Tom behordja mind a fát,

s a sajtárban fagyott a tej,

s az út jeges, s a vére se forr -           

éjente szól a vak bagoly:

       Huhú!

Huhú, de víg a hangja, haj,

míg szurtos Janka sört nyakal!

Ha szerte-széjjel szél fütyül,

s a tisztelendő úr kehes,

ha hómezőkön varjú ül,

és Marcsa orra vérveres,

s a tűzön forr az almabor -

éjente szól a vak bagoly:

       Huhú!

Huhú, de víg a hangja, haj,

míg szurtos Janka sört nyakal!