Stevens, Wallace: Asszony a napsütésben (The Woman in Sunshine in Hungarian)

It is only that this warmth and movement are like

The warmth and movement of a woman.

It is not that there is any image in the air

Nor the beginning nor end of a form:

It is empty. But a woman in threadless gold

Burns us with brushings of her dress

And a dissociated abundance of being,

More definite for what she is—

Because she is disembodied,

Bearing the odors of the summer fields,

Confessing the taciturn and yet indifferent,

Invisibly clear, the only love.

Csak annyi, hogy a mozgás, ez a meleg olyan,

mint egy asszony mozgása és melege.

Nem mintha bármi kép volna a levegőben,

nincs formának se kezdete se vége:

üres. De bennünket egy asszony síma aranyban

ruhája súrolásaival éget

és a létezés szétbomlott bőségével,

mely határozottabb önmagánál-

mert az, amit ő, testtelen,

a nyári mezők illatait viselve

bevallja a szótlan, közönyös, a rejtve

világos, egyetlen szerelmet.