Updike, John: In Extremis (In Extremis in Hungarian)

I saw my toes the other day.

I hadn't looked at them for months.

Indeed, they might have passed away.

And yet they were my best friends once.

When I was small, I knew them well.

I counted on them up to ten

And put them in my mouth to tell

The larger from the lesser. Then

I loved them better than my ears,

My elbows, adenoids, and heart.

But with the swelling of the years

We drifted, toes and I, apart.

Now, gnarled and pale, each said, j'accuse!--

I hid them quickly in my shoes.

Láttam lábujjaim minap,

Sok hete rájuk se néztem.

Egykori barátaimat,

Ha eltűnnek, se észlelem.

Kicsiként mind jól ismertem,

Rajtuk számoltam el tízig,

S számba véve méregettem,

Melyik nagyobb, s kisebb melyik?

Jobban szerettem őket, mint

Fülem, orrpolipom, szívem,

Majd év-hullámverés szerint,

Távolsodródtunk, azt hiszem.

Most kezdtek volna  j’accuse! –nek,

S újra cipőmben feküsznek.