This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Waller, Edmund: Of the Last Verses in the Book

Portre of Waller, Edmund

Of the Last Verses in the Book (English)

When we for age could neither read nor write,

The subject made us able to indite.

The soul, with nobler resolutions deckt,

The body stooping, does herself erect:

No mortal parts are requisite to raise

Her, that unbodied can her Maker praise.

 

The seas are quiet, when the winds give o’er,

So calm are we, when passions are no more:

For then we know how vain it was to boast

Of fleeting things, so certain to be lost.

Clouds of affection from our younger eyes

Conceal that emptiness, which age descries.

 

The soul’s dark cottage, batter’d and decay’d,

Lets in new light through chinks that time has made;

Stronger by weakness, wiser men become

As they draw near to their eternal home:

Leaving the old, both worlds at once they view,

That stand upon the threshold of the new.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poetryfoundation.org/poem

Ha nem tudunk írni-olvasni már (Hungarian)

Ha nem tudunk írni-olvasni már,

költőt belőlünk a témánk csinál.

A lelket nemesebb cél hívja: míg

a test görnyed, fölegyenesedik:

a halandó rész már nem kell neki,

Teremtőjét test nélkül zengheti.

 

Csöndes a tenger, ha a szél elül,

mi is, ha már szenvedélytelenül.

Megértjük végre, hogy hencegni meddő

azzal, ami mulandó és veszendő.

Szemünk előtt felhő az ifju vágy,

de az öregség puszta űrre lát.

 

Lelkünk sötét viskójába a kor

ütötte réseken új fény hatol.

Romlásán épül és bölcsebbedik,

aki örök honához közelít:

a régiből távozva új világa

küszöbén a kettőt egyszerre látja.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap