Williams, William Carlos: In Harbor

Surely there, among the great docks, is peace, my mind;
there with the ships moored in the river.
Go out, timid child,
and snuggle in among the great ships talking so quietly.
Maybe you will even fall asleep near them and be
lifted into one of their laps, and in the morning -
There is always the morning in which to remember it all!
Of what are they gossiping? God knows.
And God knows it matters little for we cannot understand them.
Yet it is certainly of the sea, of that there can be no question.
It is a quiet sound. Rest! That's all I care for now.
The smell of them will put us to sleep presently.
Smell! It is the sea water mingling here into the river -
at least so it seems - perhaps it is something else - but what matter?
The sea water! It is quiet and smooth here!
How slowly they move, little by little trying
the hawsers that drop and groan with their agony.
Yes, it is certainly of the high sea they are talking.

Ott a nagy dokkokban bizonyosan béke van;
ott a folyón horgonyzó nagy hajók között.
Indulj el, értelem, félénk gyermek,
és lopóddz be a csöndesen beszélgető nagy hajók közé.
Talán majd el is alszol mellettük, és
egyikük ölébe emel, reggel pedig -
Mindig eljön a reggel, amikor mindarra visszaemlékezel!
Miről pletykálnak? Tudja Isten.
És az Isten tudja, hogy nem számít, mert nem érthetjük őket.
Igen, bizonyosan a tengerről, semmi kétség.
Halk a hangjuk. Maradj nyugton! Csak ők érdekelnek most.
Illatuk mindjárt elaltat mindkettőnket.
Érzed? Talán a tenger vize keveredik itt a folyóéba –
talán valami másé az illat - de mit számít?
A tenger vize! Itt csöndes és sima!
Milyen lomhán mocorognak, feszítgetik
a lanyhuló, fájdalmasan nyöszörgő köteleket.
Igen, bizonyosan a nyílt tengerről beszélgetnek.