Abril, Xavier: Vers az elszunnyadt álomról (Poema del sueño dormido in Hungarian)

El hombre desvelado es más fino que la brisa nacida en la frente de las mujeres dormidas. Y si pronuncia palabra es más silencioso que la llegada del alba.
La soledad de los árboles es menos penetrante que el desvelo. El insomnio está lleno de ratones y dientes y pestañas. Verdadera fauna nerviosa de la que se sale sólo por milagro.

Az álmatlan férfi finomabb, mint az alvó nők homlokán születő szellő. És ha szót ejt, csendesebb az, mint a hajnal érkezése.
A fák magánya sem oly átható, mint a virrasztás. Az álmatlanság tele foggal, egérrel és pillával. Valóságos ideg-faunája a csodás úton kimenekülőnek.