This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Ana, Marcos: A los católicos

Portre of Ana, Marcos

A los católicos (Spanish)

Sí, lo comprendo.

Tú llevas una cruz sobre tu pecho,

tú rezas con fervor todos los días,

no esperas tu cosecha en este mundo:

hay ángeles que siegan con sus alas

las azules espigas de tus sueños.

Esta bien.

 

Pero tu corazón ¿no está conmigo,

con su raíz en tierra inevitable?

Necesitas tu pan de cada día,

los pájaros, los árboles, el agua

y el aire que respiras.

Ven tus ojos paisajes

(cómo van a evitarlo si están vivos)

que dan pena o canción a tu mirada.

 

No lograrás cegarte,

ni huirte a una ladera solitaria,

ni enmudecer el grito de los hombres.

El amor sabe a incienso y es humano.

 

Mi madre era "Ana Santa",

un puñado de carne consumida,

arrebujada y sola en el silencio,

que murió de rodillas -me contaron-

crucificada sobre un leño de llanto,

con mi nombre de hijo entre sus labios

pidiendo a Dios el fin de mis cadenas.

 

Hoy hay madres que rezan todavía

-miles de corazones prosternados-

por sus hijos heridos en las sombras.

Y otras que lucha, golpean

las puertas de la tierra,

exigen a los hombres la muerte de los muros.

 

Escúchame, quienquiera que tú seas,

si es que el amor a Dios el alma te ilumina,

no puedes de este mundo así marcharte,

emprender la gran senda con las manos vacías,

llegar ante las puertas de Dios, que tu fe sueña

existen bajo el Arco del Eterno Cobijo

para decir: Señor, no traigo nada,

dame un puesto al amor de tu lumbre divina.

 

Porque el Señor, tu Dios, contestaría:

"vete, rompe tus pies por los bermejos hielos infinitos,

apóyate en la vara nudosa de tus odios,

serás un caminante para siempre, si no hallas

la palma del amor que no quisiste

tomar del árbol que plantó mi sangre".



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://marcos-ana.blogspot.com

A katolikusokhoz (Hungarian)

Igen, én megértlek.

Melleden feszületet hordozol,

buzgó imádság mindegyik napod,

hogy evilágban érjen be vetésed.

Kék angyalok szárnya aratja le

álmaid kék kalászait.

Megértlek.

 

De mondd, nincs-e velem szíved

gyökere, elhagyhatatlan földje?

Kell neked a mindennapi kenyér,

a madarak, a fák, a patak,

és levegő, hogy lélegezz.

Szemed tájakra lát,

s az eléje táruló vidékben

hol bánatot talál, hol éneket.

 

Nem tudod magad megvakítani,

se elfutni magányos, messzi völgybe,

se az ember jaját nem hallani:

szereteted, a tömjénillatú, emberséges.

 

Anyámra azt mondták: „Anna szentasszonny";

a magány és a csönd takarójában

némi elsorvadt hús - ez volt anyám,

ki térdepelve halt meg - így mesélték

a zokogás keresztjére feszült

ajkán gyermeki nevemmel, hogy végre

bilincseimet oldja le az Úr.

 

(Még anyák imádkoznak az árnyékban

- ezer meg ezer könyörgő szív -,

imádkoznak sebzett fiaikért,

és küzdenek, és dörömbölnek

a föld valahány kapuján,

és férfiakat küldenek, hogy a falakat ledöntsék.)

 

Hallgass rám, akárki is légy,

ha lelkedben az Úr fénye kigyúl,

nem távozhatsz üresen e világból,

nem léphetsz csupasz kézzel a nagy útra,

nem érkezhetsz az Úr ajtajához - hited szerint

az Örök Hajlék boltíve alá -

mondván: „Uram, itt állok üres kézzel,

isteni fényességed ragyogtasd rám."

 

Mert az Úr, a te Atyád, így felelne:

- Eredj, törje föl lábad a végtelen, naptól vörös jég,

gyűlöleted göcsörtös botjára támaszkodj ezentúl,

örök vándor leszel, ha nem találod meg

a szeretet pálmaágát, melyet nem akartál

letörni a Véremből Sarjadt Fáról.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap