Cuerpo de libertad (Spanish)
A Garcia Lorca Has muerto para darle tu figura a nuestra libertad desconocida por tantos siglos de lejana ausencia. Era incorpórea, pero ya su pecho existe aprisionado por la tierra, de donde ha de brotar una mañana. La Libertad vivía en nuatras frentes sin nombre fijo, sin figura clara, y ahora la libertad que asoma lenta tiene un cuerpo de fuego inextinguible. Tu eres la libertad, porque tu sangre está flotando al viento en la bandera que hemos de ver, serena y victoriosa, un día por las calles de Granada. Tú ya no vives, sin embargo eres un recuerdo que en cada primavera extenderá sus brazos como un árbol que ensancha, silencioso, su dominio. Como la estrella que la lluvia oculta cuando entre cielo y tierra se interpone una noche furiosa de tormenta, tu destino inmortal yace escondido más allá de la guerra y de la muerte. Tus últimas palabras se confunden, como rosa entre rosas, con las dichas por esa libertad ya tan cercana que roza nuestro pecho con su mano. Rodeada de muerte va tu muerte, como una calavera rodeada de rostros ya en el reino de la cera. Ésta es la obra de los que emplearon la fuerza de su odio en fusilarte. Pero por mucha fuerza que levanten, tiene más fuerza un corazón que ama. Y el corazón de España late ahora fijo en la libertad que está labrando. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | https://books.google.hu/books |
|
|
A szabadság teste (Hungarian)
Garcia Lorca emlékének Meghaltál, hogy szép tested általadhasd Szabadságunk lelkének: ismeretlen bolyongott itt a porlott századokban, és testtelen volt; szívét még ma is sötét rögök bilincse fojtogatja, de kisarjad majd, zengő hajnalon. A Szabadság volt homlokunknak éke, névtelenül s alak nélkül, vakon, de feltörvén tündöklő létre lobban s olthatatlan tűz-testbe öltözik majd. A Szabadság te vagy: a véred ím a szélben csattogó zászlókon ott van s ott lesz rajtuk a győzelmes napon Granada naptól izzó térein. Te már nem élsz. Árny s emlék vagy csupán, emlék, mely él s jövendő tavaszokban kitárja ágas karjait, akár a fa, mely néma lombokkal hatalmas. Mint csillagfény, mit vihar-verte éjen az ég s föld közt gomolygó zivatar függönye fojt, villódzva s szaggatottan úgy tündöklik sorsod, elrejtve, mégis el-nem-múlón, túl háborún s halálon. Végső igéd - rózsa rózsák között - kiáltó szónk bokrával összeolvad s a hívott Szabadság ím oly közel már, hogy ujja szinte mellünket tapintja. Haláltól övezve suhan halálod - szikár csontfő, körötte lárva-arcok az árnyak árnytalan viasz-honában. Agyonlőttek - s hulltál sápadtra váltan - a gyűlölet s bosszú nemzette tettük. De forrjon bár poklok hatalma bennük erősb a szív, amely szeret. S a harcok tüzén Hispánia szive dobog már a megvívott szabadság áramában.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | M. L. |
|
|