Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek XLIII (Rima XLIII in Hungarian)
Rima XLIII (Spanish)Dejé la luz a un lado, y en el borde de la revuelta cama me senté, mudo, sombrío, la pupila inmóvil clavada en la pared.
¿Qué tiempo estuve así? No sé; al dejarme la embriaguez horrible del dolor, expiraba la luz y en mis balcones reía al sol.
Ni sé tampoco en tan horribles horas en qué pensaba o qué pasó por mí; sólo recuerdo que lloré y maldije, y que en aquella noche envejecí.
|
Rímek XLIII (Hungarian)Félretettem a mécset, és a feldúlt ágy szélére ültem keservesen, némán, komoran, és egy faldarabra szögezve a szemem.
Meddig voltam így? Nem tudom; legvégül mi zavarttá tett, elhagyott a kín, kihúnyt a mécs, és napfény nevetett be az erkély résein.
Azt sem tudom, e rettentő órákban mire gondoltam, mi történt velem, csak azt tudom, sírtam és átkozódtam, s megőszültem azon az éjjelen.
|