Bécquer, Gustavo Adolfo: Rima XV
Rima XV (Spanish)Cendal flotante de leve bruma, rizada cinta de blanca espuma, rumor sonoro de arpa de oro, beso del aura, onda de luz: eso eres tú.
Tú, sombra aérea, que cuantas veces voy a tocarte te desvaneces ¡como la llama, como el sonido, como la niebla, como el gemido del lago azul!
En mar sin playas onda sonante, en el vacío cometa errante, largo lamento del ronco viento, ansia perpetua de algo mejor, ¡eso soy yo!
Yo, que a tus ojos, en mi agonía, los ojos vuelvo de noche y día; yo, que incansable corro y demente ¡tras una sombra, tras la hija ardiente de una visión!
|
Rímek XV (Hungarian)Könnyű köd lebegő fátylát bontja, göndörödik fehérlő hab fodra, rákezd dalára az aranyhárfa, fényhullámnak hajnal csókot ad: álma te vagy.
Te, szellő árnyék, kit akárhányszor érintek, máris rejti a távol, mintha láng volna, mintha csak ének, mintha köd volna, kék tó vizének halk szava csak.
Tenger partok nélkül, zengő hullám, kóbor üstökös semmibe hullván, bús, panaszos dal, rekedt szél-sóhaj, örök sóvárgás vágyak vizén, ez vagyok én.
Én, ki szemedet keresem, vágyom minden napomon és éjszakámon, fáradhatatlan és eszelősen, látomás lányát űzve a ködben, tűz szekerén!
|