This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Barba Jacob, Porfirio: A mélységes élet éneke (Canción de la vida profunda in Hungarian)

Portre of Barba Jacob, Porfirio

Canción de la vida profunda (Spanish)

Hay días en que somos tan móviles, tan móviles,
como las leves briznas al viento y al azar.
Tal vez bajo otro cielo la Gloria nos sonríe.
La vida es clara, undívaga, y abierta como un mar.

Y hay días en que somos tan fértiles, tan fértiles,
como en abril el campo, que tiembla de pasión:
bajo el influjo próvido de espirituales lluvias,
el alma está brotando florestas de ilusión.

Y hay días en que somos tan sórdidos, tan sórdidos,
como la entraña obscura de oscuro pedernal:
la noche nos sorprende, con sus profusas lámparas,
en rútiles monedas tasando el Bien y el Mal.

Y hay días en que somos tan plácidos, tan plácidos...
(¡niñez en el crepúsculo! ¡Lagunas de zafir!)
que un verso, un trino, un monte, un pájaro que cruza,
y hasta las propias penas nos hacen sonreír.

Y hay días en que somos tan lúbricos, tan lúbricos,
que nos depara en vano su carne la mujer:
tras de ceñir un talle y acariciar un seno,
la redondez de un fruto nos vuelve a estremecer.

Y hay días en que somos tan lúgubres, tan lúgubres,
como en las noches lúgubres el llanto del pinar.
El alma gime entonces bajo el dolor del mundo,
y acaso ni Dios mismo nos puede consolar.

Mas hay también ¡Oh Tierra! un día... un día... un día...
en que levamos anclas para jamás volver...
Un día en que discurren vientos ineluctables
¡un día en que ya nadie nos puede retener!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemas-del-alma.com

A mélységes élet éneke (Hungarian)

Van úgy, hogy egész lényünk szökellés, csupa szökellés,
mintha a szél szeszélye a fű nyergébe hág.
Egy másik ég magasából mosolyog az élet.
Megbízható, világos és tenger módra tág.

S van úgy, hogy egész lényünk virágzás, csupa virágzás,
mint áprilisban a szántó, a láz lelte vidék;
s szellemi esők üdvös hatására a lélek
sarjadó ábrándokkal tarkállik, mint a rét.

S van úgy, hogy egész lényünk komorság, csupa komorság,
mint vak kősivatag, hol gyalázat táboroz:
s lámpások seregével állít be éjszakánk, hogy
csillogó pénzen mérje, mi a Jó, mi a Rossz.

S van úgy, hogy egész lényünk szelídség, csupa szelídség ...
(gyerekkorunkat idézi az este! zafír tavak!)
egy verssor, a csicsergés, a hegy, a madár röpte,
még maguk kínjaink is - mosolyt fakasztanak.

S van úgy, hogy egész lényünk mohóság, csupa mohóság,
fölkínálhatja húsát enyhületül a nő,
derekát átkaroljuk, mellét megsimogatjuk,
de egy duzzadt gyümölcstől kéjvágyunk újra nő.

S van úgy, hogy egész lényünk jajongás, csupa jajongás,
mint gyásztól komor éjek zokogó fenyvese:
a világ fájdalmától nyög ilyenkor a lelkünk,
s meg nem vigasztalhatja az Isten maga se.

És, jaj, van egy nap, ó Föld, van egy nap ... egy olyan nap,
mikor horgonyt szedünk, bár nem vár kikötni part...
Egy nap, mikor a szélvész megbokrosodva száguld.
Egy nap, mikor az úttól vissza senki se tart!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationO. O.

minimap