Bejarano, Francisco: A lakatlan város (La ciudad despoblada in Hungarian)
La ciudad despoblada (Spanish)Esta ciudad vacía a medianoche y blanca a pesar suyo, y esta casa, sola y blanca también, se desmoronan. Así yo. Y es costumbre. Cada paso del exterior confirma mi creencia; cada rumor externo es una gota de soledad o el golpe de una puerta por el viento batida, otra llamada dentro del corazón. Uno quisiera que de verdad el viento fuera alguien, porque es esa la fe y así el deseo: pero sólo es el aire y permanece.
Hecho estoy a vivir entre las ruinas de esta ciudad. No tengo escapatoria. Uno sale a la calle y no comprende la utilidad de su blancura, el eco de la esquina o la luz en las paredes. Una enorme ciudad para mí solo ha sido construida y pienso a veces si no seré una calle o una piedra, algún trozo de mármol o ese árbol que el levante atormenta conmoviéndolo. La soledad incendia los tejados.
|
A lakatlan város (Hungarian)Ez az üres város az éj felében, e céltalan álló, meg ez a ház is, szintén vakmagányos, omladozik már. Magam is. Ez a rendje, minden lépés odakünn erősíti hiedelmem; minden kinti zaj a magánynak egy-egy csöppje, vagy egy kapu csapódása, mit a szél ver, egy-egy újabb hívószó a szív belsejében. Van, ki szeretné, ha a szél csakugyan valaki volna, mert hite és vágya így kívánná meg, de hát csak szél az, s annak is marad meg.
Teremtve vagyok romjai közt élni e városnak. Nem létezik kiútam. Az ember kint jár az utcán, s nem érti ürességének hasznát, a visszhangot az utcasarkon vagy a falak fényét. Egy hatalmas város csak magamnak építve, s arra gondolok már olykor, vajon nem vagyok-e utca vagy kő, egy darab márvány vagy az útszél fája, amit a keleti szél úgy sanyargat. A magány fölgyújtja a háztetőket.
|