Belli, Carlos Germán: Mis ajos

Esta que en huerto de ajos tal se torna,
y no en jardín de blancos lirios lleno,
ni de espinosos cardos ya siquiera, ¡ay
   lengua mía!;
 
que sólo de ajos, ajos cuán sembrada,
si de la tierra el fisco se me cierra,
o de los cielos los benignos hados
   de mí se olvidan.
 
Como labriego soy del pródigo huerto,
pues ni sembrar ni regar dejo nunca
estas mis plantas por la culpa sola
   del fisco o hado.
 
Pero mal padre soy, varón tan loco,
porque el jardín cercano de mis hijas,
con malo olor de feos bulbos siempre
   infesto todo.
 
¡Ay! de tu tumba torna a casa pronto, y
a hablar enséñame, mamá, de nuevo,
que yo con lirios o con cardos hable,
   mas no con ajos.

Mely fokhagyma-ágyásokká virultál,
nem ékes liliommal teli kertté,
sem bár tüskös bogánccsal tarka rétté,
   én balga nyelvem!
 
Mellyel szemenként fokhagymát vetettem,
ha föld kincstára bezárult előttem,
vagy ha az égi jótevő hatalmak
   feledtek engem.
 
Kertésze én a csodás veteménynek,
soha nem szűnök vetni és locsolni
e plántáimat, ha már így akarták
   kincstár s hatalmak.
 
De rossz apa vagyok, mihaszna férfi,
mert szomszédos kertjét leányaimnak
undok gumóim förtelmes szagával
   fertőzöm egyre.
 
Ó jaj! sírodból térj haza sietve,
és taníts meg, mamám, beszélni újra,
hogy liliommal szóljak vagy bogánccsal,
   fokhagyma nélkül.