Borges, Jorge Luis: Az eső (La lluvia in Hungarian)

Bruscamente la tarde se ha aclarado
porque ya cae la lluvia minuciosa.
Cae o cayó. La lluvia es una cosa
que sin duda sucede en el pasado.

Quien la oye caer ha recobrado
el tiempo en que la suerte venturosa
le reveló una flor llamada rosa
y el curioso color del colorado.

Esta lluvia que ciega los cristales
alegrará en perdidos arrabales
las negras uvas de una parra en cierto

patio que ya no existe. La mojada
tarde me trae la voz, la voz deseada,
de mi padre que vuelve y que no ha muerto.

A délután hirtelen kiderül,
mivel esik az eső, permetezve.
Vagy esett. Eső közben a jelenbe
lassan egyre több múlt idő vegyül.
 
Aki hallgatja, abban felmerül
a rózsa szó, melyből egy röpke percre
virágot varázsolt a vakszerencse,
vagy a vörös szín, leplezetlenül.
 
Az eső, mely üvegeket vakít,
frissíti sötét szőlőszemeit
egy rég eltűnt külvárosi telek
 
lugasának. A nedves délután
sóvárgott hangot hoz felém: apám
hangját - visszajön, nem halt mégse meg.