Borges, Jorge Luis: Mélységes rózsa (La rosa Profunda in Hungarian)
|
La rosa Profunda (Spanish)A Susana Bombal
A los quinientos años de la Hégira Persia miró desde sus alminares La invasión de las lanzas del desierto Y Attar de Nishapur miró una rosa Y le dijo con tácita palabra Como el que piensa, no como el que reza: -Tu vaga esfera está en mi mano. El tiempo Nos encorva a los dos y nos ignora En esta tarde de un jardín perdido. Tu leve peso es húmedo en el aire. La incesante pleamar de tu fragancia Sube a mi vieja cara que declina Pero te sé más lejos que aquel niño Que te entrevió en las láminas de un sueño o aquí en este jardín, una mañana. La blancura del sol puede ser tuya O el oro de la luna o la bermeja Firmeza de la espada en la victoria. Soy ciego y nada sé, pero preveo Que son más los caminos. Cada cosa Es infinitas cosas. Eres música Firmamentos, palacios, ríos, ángeles, Rosa profunda, ilimitada, íntima, Que el Señor mostrará a mis ojos muertos.
|
Mélységes rózsa (Hungarian)Susana Bombalnak
A Hedzsra után ötszáz esztendővel Perzsia ezer minaretje nézte a sivatagi lándzsák betörését, s egy rózsát nézett Nisapuri Attar, így szólva hozzá hangtalan szavakkal, mint aki töpreng, nem imádkozik: - Kezemben zsenge szirmod. Az idő hajlít kettőnket, mit se tudva rólunk, ez eldugott kert késő délutánján. Könnyű súlyod nedvesen csügg a fényben. Szüntelen ömlő tenger illatod már hanyatló, öreg arcomba tódul, mégis messzebb vagy tőlem a gyereknél, aki álmában látott valaha, vagy egy reggel tán épp ebben a kertben. A nap fehérsége lehet tiéd, vagy a hold aranya, vagy talán a kardél bíbor villanása a győzelemben. Én vak vagyok és tudatlan, de látom, hogy sokféle az út. Minden dolog végtelen sok dolog. Te zene vagy, egek, paloták, folyók, angyalok, mélységes rózsa, meghitt s végtelen te, kit az Úr megmutat majd holt szememnek.
|
