Borges, Jorge Luis: Mexikó (México in Hungarian)
|
México (Spanish)¡Cuántas cosas iguales! El jinete y el llano, La tradición de espadas, la plata y la caoba, El piadoso benjuí que sahúma la alcoba Y ese latín venido a menos, el castellano.
¡Cuántas cosas distintas! Una mitología De sangre que entretejen los hondos dioses muertos, Los nopales que dan horror a los desiertos Y el amor de una sombra que es anterior al día.
¡Cuántas cosas eternas! El patio que se llena De lenta y leve luna que nadie ve, la ajada Violeta entre las páginas de Nájera olvidada,
El golpe de la ola que regresa a la arena. El hombre que en su lecho último se acomoda para esperar la muerte. Quiere tenerla, toda.
|
Mexikó (Hungarian)Milyen egyforma minden! A lovas és a síkság, a hagyományos kardok, az ezüst, a kaóba, a jámbor balzsamillat, szállván az alkovokba, és közös spanyol nyelvünk, e lezüllött latinság.
Milyen másforma minden! A mélységekbe nézve a régholt istenek, a véres mítoszok, a sivatagban a szörny nopál-kaktuszok, a verőfénynél inkább a homály kedvelése.
És milyen örök minden! A hold, a lassu, lenge, nem látja senki se a patio felett, a préselt ibolya Nájera elfeledt
lapjai közt, a hullám, ha kicsap a fövenyre. S az ember, ki utolsó ágyán betelve várja, hogy övé lesz, egészen az övé lesz halála.
|
