Milonga de Manuel Flórez (Spanish)
Manuel Flórez va a morir. Eso es moneda corriente; morir es una costumbre que sabe tener la gente.
Y sin embargo me duele decirle adiós a la vida, esa cosa tan de siempre, tan dulce y tan conocida.
Miro en el alba mis manos, miro en las manos las venas; on extrañeza las miro como si fueran ajenas.
Vendrán los cuatro balazos y con los cuatro el olvido; lo dijo el sabio Merlín: morir es haber nacido.
¡Cuánta cosa en su camino estos ojos habrán visto! Quién sabe lo que verán después que me juzgue Cristo.
Manuel Flórez va a morir. Eso es moneda corriente; morir es una costumbre que sabe tener la gente.
|
Manuel Flores milongája (Hungarian)
Manuel Flores halni megy.
Nem éppen világ csodája,
a halál régi szokás,
oly sokunk makacs szokása.
Mégis fáj, hogy életem
közeleg immár a véghez,
hisz oly örökösnek indult,
oly otthonos, olyan édes.
Nézem a kezemet reggel,
rajt az eret kanyarogva,
olyan ámuldozva nézem,
mintha nem az enyém volna.
Holnap eljön a golyó,
s a feledés vele együtt.
Megmondta Merlin, a mágus;
meghalunk, mert megszülettünk.
Szemeim mi mindent láttak,
míg bokros utam követtem!
Ki tudja, mit fognak látni,
ha Krisztus ítél fölöttem.
Manuel Flores halni megy.
Nem éppen világ csodája,
a halál régi szokás,
oly sokunk makacs szokása.
Uploaded by | Sebestyén Péter |
Publisher | Európa |
Source of the quotation | Jorge Luis Borges válogatott művei V - A homály dicsérete |
Bookpage (from–to) | 134. |
Publication date | 2000 |
|