Caballero Bonald, José Manuel: Az elveszett színeváltozása (Poema Transfiguración De Lo Perdido in Hungarian)

La música convoca las imágenes
del tiempo. ¿Dónde me están
llamango, regresándome
al día implacable?
         Nada me pertenece
sino aquello que perdí. Párrafo
libre de ayer, la memoria confluye
sobre un bélico fondo de esperanzas
donde todo se aplerta y se transforma
en vida, donde está mi verdad
reciennaciéndose.
          Oh transfiguración
de lo que ya no existe, rastro
reclusión de la memoria
que salva el tiempo
en cárceles de música.

Az idő képeit tetemre hívja
a zene. Engem merre
hívnak, visszahátrálni
a kíméletlen napra?
                  Nem tartozik énhozzám,
csak mit elvesztettem. A tegnap
kötetlen csevegése, az emlékek
összefolynak háborús hátterében
reményeknek, hol riad minden, s átvált
életre, ahol igazságom
újszülött lesz.
                  Ó, színeváltozása
a már nem létezőnek, tartós
arca a tünékenynek, cinkos
fogsága a memóriának,
időmentő a zene tömlöcében.