This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Celaya, Gabriel: Miguel Labordetához (részlet) (A Miguel Labordeta (detalle) in Hungarian)

Portre of Celaya, Gabriel

A Miguel Labordeta (detalle) (Spanish)

Desde el asteroide Ge Celaya Cincuenta,

con cielo despejado y, en mi centro, un bostezo,

hoy veintitrés de junio, tan sin pena ni gloria,

mientras con viento fresco me lleva el Nornordeste,

te saludo, Miguel, por si acaso aún existes.

 

Las últimas noticias son normales, muy tristes:

Se casan con notarios nuestras adolescentes;

se ríen en mis barbas los hombres de negocios;

la brisa sólo es brisa - no un ángel extraviado -;

y Dios, allá en su cielo, sigue siendo un Dios mudo.

 

Da miedo ver las gentes que pasan por las calles.

Si uno les preguntara su nombre no sabrían

qué contestar en serio, qué decir limpiamente.

Yo les dejo que pasen bajando la cabeza.

No quiero ver. Me asusta que los muertos caminen.

 

Más vale estar callado. No vaya a ser que al ruido

de "¿qué tal su familia? La mía, muy bien; gracias",

algunos se den cuenta de que estaban ya muertos,

que no tienen sentido, ni un yo con nombre fijo,

y entonces se desplomen odiándose a sí mismos.

 

Dejémosles que pasen felices: "Pasen, pasen,

señoras, caballeros (y los ancianos, gratis)".

Pasen como si nada, pues que vivir es eso.

Garantizo la puesta de sol de cada tarde.

Garantizo prodigios, bellezas a su alcance.

 

Nosotros, charlatanes, les brindamos sin precio

maravillas de circo, payasos por sorpresa,

animales salvajes que pasan por el aro,

equilibrios mortales, versos malabaristas

y un mago ilusionista con yo de doble fondo.

 

Quizá, Miguel, debiera callar tanta indecencia,

tanta gloria excesiva, tanto día barato,

mas me asustan un poco tus tremendas preguntas:

"¿De dónde diablos vengo?" y "¿qué hago aquí pensando?"

Comprende. Estas son cosas que no deben decirse.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://laciudaddesol.blogspot.com/2009

Miguel Labordetához (részlet) (Hungarian)

A Gé-Celaya-Ötven ember-csinálta bolygón,

(az ég kék), ásításom lágy tengelyén forogva,

június huszonhárom gyász- s pompamentes napján,

míg hűvös szél sodor ma Észak-, Északkeletre,

Miguelem, ha netán még élnél - hát üdvözöllek!

 

A legutóbbi hírek rendesek, leverőek:

felnő otthon a lánynép, írnokokkal kel egybe,

s szemem közé röhögnek holmi kövér vigécek,

a szél is szél marad csak, bukott angyal se lesz már,

s az isten fönt az égben még mindig néma-isten.

 

Félek azokra nézni, kik járnak itt az utcán,

ha nevük tudakolnám, nem tudnának felelni,

sem komolyan beszélni, sem megérteni tisztán,

hát menjenek tovább csak, fejük lehajtva mélyen,

én nem akarok látni! Ijeszt, ha holtak járnak.

 

Hallgatni többet ér ma, nehogy hallván effélét:

„Mizujs, családja hogy van?" „Köszönöm, mink csak élünk!"

néhányan még megértsék, hogy régóta halottak,

én-jüknek neve sincsen, létüknek semmi célja,

s magukat meggyűlöljék összeomolva végképp.

 

Hát menjenek tovább csak: „Lehet járkálni, tessék,

tessék, urak s a hölgyek (az aggastyánok ingyen!)"

Mintha mi sem jöhetne - hiszen ez úgysem élet.

Garantálom az alkonyt, a biztos naplementét,

garantálok csodát is, olyat, hogy elhihessék.

 

Mi sarlatánok ingyen s bérmentve felajánlunk

pár cirkuszi mutatványt és váratlan bohócot,

tüzes gyűrűn szelíden átugró lomha tigrist,

kötéltáncost, ki billen, s a versben megfogódzik,

s egy szánalmaskor bűvészt duplafenekű En-nel.

 

Titkolni kéne inkább, Miguel, mindezt a mocskot,.

e dicsfény áradását, napjaink ronda piszkát,

de kissé megzavartál öblös kérdéseiddel:

„Mondd, ki a fene vagy te?" s: „Gondolkodnod miért kell?"

Értsd meg, hogy ma nem illik ilyesmiről beszélni.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap