Celaya, Gabriel: Shirimiri

LLueve y llueve.

¡Qué delicia sentirse en lo fluyente,

ser un hombre corriente -

LLueve: Fiel definición

de lo que empieza y no acaba,

divinamente sin yo.

LLueve y llueve, y llueve. LLueve,

llueve con constancia, ¡amor

de lo que siempre vuelve!

LLueve largo. LLueve lento.

LLueve muy, muy despacito.

¿Será Dios el que se anuncia?, ¡ay, tan lejos!

LLueve y llueve. Nada pasa.

Es decir, pasa la nada.

LLueve tan, tan de verdad, que se descansa.

LLueve sin más. LLueve tonto.

¡Mal tiempo! dice la gente que vino a veranear.

¡Ay qué buen tiempo sin tiempo!, digo yo.

Con boina y con gabardina,

recorro el Paseo Nuevo,

vivo en lo gris y respiro. ¡Qué bien huele el mar abierto!

Mojado, llego hasta el Puerto

y me meto por Lo Viejo.

¡Cómo me sabe el buen vino de los cálidos pellejos!

LLueve y llueve. ¡Que se vayan

los hambrientos de una luz que al recortar fija y mata!

En mi país, todo es magia.

Esik, esik.

Remek érzés élni áramló folyásban,

átlaglénynek lenni folyvást -

Esik: szabatos szó arra,

ami kezdődik, s nincs vége,

s nélkülem is pompás.

Esik s esik s esik. Esik,

esik az örök visszatérés

kitartó szerelmével!

Hosszan esik. Lassan esik.

Esik nagyon, nagyon lassan.

Tán Isten ad hírt magáról? Jaj, de messzi!

Esik, esik. Nincs más semmi.

Vagyis hát a semmi van most.

Esik istenigazából, hogy az ember belefárad.

Esik csak úgy. Esik bambán.

Rossz idő!, mondogatja a nyaralni jött népség.

Milyen időtlen jó idő!, mondom én meg.

Svájcisapkában, esőkabátban

jövök-megyek az Új Sétányon,

szürke szélből mélyet szívok. Nyílt tengerről minő illat!

Kiérek ázottan a Révhez,

s az Ó-kikötő felé vágok.

De jóleső a meleg tömlők jó borának íze!

Esik, esik. Menjenek csak

a fényre éhezők, ami kivágást pecsétel és rögzít!

Varázs minden az én hazámban.