This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Cervantes Saavedra, Miguel de: Románc (Romance in Hungarian)

Portre of Cervantes Saavedra, Miguel de

Romance (Spanish)

¿Dónde estás, que no pareces,

esfera de la hermosura,

belleza a la vida humana

de divina compostura?

 

Cielo impíreo, donde amor

tiene su estancia segura;

primer moble, que arrebata

tras sí todas las venturas;

 

lugar cristalino, donde

transparentes aguas puras

enfrían de amor las llamas,

las acrecientan y apuran;

 

nuevo hermoso firmamento,

donde dos estrellas juntas,

sin tomar la luz prestada,

al cielo y al suelo alumbran;

 

alegría que se opone

a las tristezas confusas

del padre que da a sus hijos

en su vientre sepultura;

 

humildad que se resiste

de la alteza con que encumbran

el gran Jove, a quien influye

su benignidad, que es mucha.

 

Red invisible y sutil,

que pone en prisiones duras

al adúltero guerrero

que de las batallas triunfa;

 

cuarto cielo y sol segundo,

que el primero deja a escuras

cuando acaso deja verse:

que el verle es caso y ventura;

 

grave embajador, que hablas

con tan estraña cordura,

que persuades callando,

aún más de lo que procuras;

 

del segundo cielo tienes

no más que la hermosura,

y del primero, no más

que el resplandor de la luna;

 

esta esfera sois, Costanza,

puesta, por corta fortuna,

en lugar que, por indigno,

vuestras venturas deslumbra.

 

Fabricad vos vuestra suerte,

consintiendo se reduzga

la entereza a trato al uso,

la esquividad a blandura.

 

Con esto veréis, señora,

que envidian vuestra fortuna

las soberbias por linaje;

las grandes por hermosura.

 

Si queréis ahorrar camino,

la más rica y la más pura

voluntad en mí os ofrezco

que vio amor en alma alguna.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.ciudadseva.com/textos

Románc (Hungarian)

Hol vagy, hogy nem látni téged,

csodás földöntúli szépség,

te az ember életében

kigyúlt isteni reménység;

 

drága mennybolt, melynek íve

Ámornak biztos lakása,

benned leli főokát a

sorsnak minden változása;

 

kristályos kehely, amelyben

tiszta áttetsző hullámok

növelik és megtisztítják

a tüzes szerelmi lángot;

 

tündöklő új firmamentum,

hol két csillag páros fénye

önnön ragyogását szórja

szét a földre meg az égre;

 

vidámság, mely felderíti

minden embertelen rémkép

kegyetlen és zavarodott

bánatát és szörnyűségét;

 

alázat, amely nem ismer

soha nagyravágyást, dölyföt,

bár lelkébe nemességet

az Úristen maga töltött;

 

finom, láthatatlan háló,

mely kemény fogságba ejti

a harcost, kit zord csatában

soha nem győzött le senki;

 

legszebb csillaga az égnek,

a nap is sötétbe omlott,

mikor néha, jaj, csak ritkán!

sugárkévédet kibontod;

 

komoly követ, akit minden

ügyében csak győzni látok,

mert az érveknél is többet

mond meggyőző hallgatásod;

 

a nappali égboltból te

a szépséget örökölted,

s az éjszaka sötétjéből

a hold fényét, semmi többet;

 

ez a csillag vagy, Constanza,

bár a mostoha sors téged

méltatlanul tett oly helyre,

hol nem tündökölhet fényed.

 

Vedd kezedbe hát a sorsod,

erényed jóságra váltva,

szüzességed szerelemre,

szemérmedet nyájasságra.

 

Meglátod majd, drága hölgyem,

hogy irigyelnek majd téged,

kiket a sors csak gazdaggá,

vagy akiket csak széppé tett.

 

Nem kell messze keresgélned,

tiszta lélekkel ajánlom

néked szívem, melynél nincsen

szerelmesebb e világon.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap