Crespo, Angel: Un vaso de agua para la madre de Juan Alcaide
Un vaso de agua para la madre de Juan Alcaide (Spanish)Te recuerdo callando entre mujeres mientras tu Juan, ya huésped de la caja, aguardaba los puentes de la tierra.
Yo no le quise ver porque me daba miedo. No porque de la muerte me estremezca ni un muerto me dé espanto, sino porque era Juan con su calva y su frente y con sus labios gordos y sus manos helándose.
Entonces me dio miedo de estar en Valdepeñas, de haber llegado en tren por la mañana y haber bebido vino antes de verte. Porque tú estabas, blanca, en una silla sin pronunciar un verbo y con un gesto de no importante nada ni yo, ni el tren, ni Valdepeñas, ni tu hermana, ni el cura, ni los salmos, ni el maestro que viene y te saluda.
Apenas si sabias dónde estabas, si en tu casa, en la iglesia con las monjas, o en el Ayuntamiento pronunciando un discurso pidiendo que arreglen una calle.
Transitaba la gente por la alcoba, y tú, entonces, pensabas en que aquél lleva sucia la camisa, en hilo azul para zurcirla, en niños que ven un aeroplano, en Juan corriendo, en reparar el mueble de las mantas, en sentarte en el suelo para morir de prisa.
Cerca estaba tu hijo y hacían fuerza para alzarle algunos.
|
Egy pohár víz Juan Alcaide anyjának (Hungarian)Emlékszem rád, szótlan az asszonyok közt, míg Juanod egy faládába téve, a föld födelét várta már magára.
Én nem akartam látni, mert rettentően féltem. Nem mintha a haláltól megrettennék, halott még nem rémísztett, hanem mert Juan volt az, jól ismert tar fejével, viaszos homlokával, teltajkún, hűlt kezével.
Félszt hozott rám Valdepeñasban lenni, vonattal érkezni meg kora reggel, bort inni, csak aztán lépni elébed. Hiszen te nyugodtan ültél egy széken, egy árva szót sem szólva, tartásod mondta: nem érdekel semmi, sem én, sem vonatom, sem Valdepeñas, nővéred sem, a pap sem s a zsoltárok, a tanító sem, ahogy jött köszönni.
Alig volt tudomásod róla, hol vagy, otthon-e, tán templomban apácákkal, vagy a Városházán, hogy fölszólalj, és szavaddal szorgalmazd: hozzák rendbe az utcát.
Jött s ment a nép a hálófülke padján, s közben az járt eszedben, hogy nem elég tiszta az ing őrajta, hogy kék cérnával kellene megvarrni, hogy repülőt láttak a kölykök, hogy fut Juan is, hogy a szekrény javítandó, hogy inkább földre vetnéd magadat halni tüstént.
Fiad feküdt melletted, s valakik fogták már, hogy vállra vennék.
|