This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Díaz Mirón, Salvador: Gyász (Duelo in Hungarian)

Portre of Díaz Mirón, Salvador

Duelo (Spanish)

Llego entre dos esbirros, que no dudan
de que a un monstruo feroz guardan y aquietan.
Gritos desgarradores me saludan
y brazos epilépticos me aprietan.

Suspenso en el umbral callo y vacilo.
Alto y grueso blandón muestra y agrava
con lampo incierto el espantable asilo.
La llama teme al soplo, sesga y flava...
¡Pugna por arrancarse del pabilo
y huir de penas que ilumina esclava!

Sobre mezquino y enlutado lecho,
y en negro traje que semeja extrańo,
y las manos unidas en el pecho,
y al vientre hielo y en la faz un pańo,
el cuerpo yace inmóvil y derecho.

Y ante la forma en que mi padre ha sido,
lloro, por mas que la razón me advierta
qué un cadáver no es trono demolido,
ni roto altar, sino prisión desierta.

¿Qué amigo que no acuda y me acompańe?
la turba, que penetra sin permiso,
rodea el catre funeral y plańe;
y en el cercano templo el bronce tańe
lento y lúgubre adiós al manumiso.

Al pueblo el bardo es gracia y no carcoma.
Es como el floripondio de la linde
qué cándido y triunfal surge y asoma,
y al polvo de la senda torna y rinde
el noble cáliz y el piadoso aroma.

¡Oh ingenio que subsiste, que arribaste
al eminente y suspirado extremo!
¿Por qué de la fortuna te quejaste
en los acentos del dolor supremo?

¡Ay de mi, que rabioso en un erío
y a mitad de la ruta estoy parado;
que anhelo y lucho por cruzar un río
y no hallo puente, ni batel, ni vado;
y miro allá, por campo labrantío,
la fausta meta en el opuesto lado,
y el sol morir, con victorial decoro,
bajo un dosel de púrpura y de oro!

Oigo decir de mi destino a un chusco:
"Talento seductor; pero perdido
en la sombra del mal y del olvido...
Perla rica en las babas de un molusco
encerrado en su concha y escondido
en el fondo de un mar lóbrego y brusco..."

En sublime absorción hurgo la mente:
medito con asombro en ese paso
de todas las estrellas a un ocaso
que allende una ilusión resulta Oriente...
y me inclino arrobado y reverente.

 
Veracruz. El 4 de enero de 1895.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.los-poetas.com

Gyász (Hungarian)

Belépek; két oldalról megragadnak,
tudván, bősz dühöngőt visznek csitítva.
Szívettépő kiáltások fogadnak,
görcsös karok ölelnek össze-vissza.

A küszöbön némán, habozva állok.
Nagy, vaskos gyertya imbolyogva ég bent,
baljós szobára vet kétes világot.
A láng sóhajtól remeg, húny, megéled…
A béltől vágyik elszakadni tán, hogy
fusson a kíntól, melyre, szolga, fényt vet!

A gyásztakarós, keskeny ágyra vetve
– fekete öltönye oly furcsa rajta,
keze a mellén kulcsolva keresztbe,
hasán jég, kendővel befödve arca –
kinyújtva fekszik moccanatlan teste.

Előtted, forma, mely apámé voltál,
sírok, mert eszem nagyon is tudója,
hogy a holttest nem dőlt trón, nem rom-oltár,
de börtön, melyből elszökött lakója.

Mily barát, ki most hozzám nem sietne?
A gyászolók kéretlen ittmaradnak,
könnyes szemük a ravatalra vetve;
lassan, borúsan a harang felette
búcsút csendít az elbocsátott rabnak.

Költő népének vígasz, nem maró vád.
Eképp nyílnak diadalmas fehérben
s bomlanak ki a sövényen a rózsák,
s nemes kelyhükből, lekókadva mélyen,
dús illatuk az út porába ontják.

Ó szellem, mely felszárnyaltál, felértél
az óhajtott, a legmesszibb magasba!
Szerencsédtől még mi többet remélnél?
Mért nyílik ajkad fájdalmas panaszra?

Ó jaj nekem, ki sívó puszta téren
utam felében tajtékozva állok;
egy folyón kell minden mód általérnem,
s hidat, gázlót vagy révet nem találok;
s a szembepartot mindhiába nézem:
ott! ott a tág mező, a cél, az áldott
s kihúny a nap, győzelmi pompa várja,
arany-bíbor kárpit borul reája.

Sorsom egy hang, hallom, nem tartja többre:
„Csalóka tehetség: árnyába rejt s
megfojt, kiolt a bűn és a felejtés
Kagyló nyálában drágagyöngy, örökre
a durva héjba zárva: elvész
a gyászos, zord tengerfenékre lökve.. ."

Elmém betelt magasztos révülettel,
s ámulva töprengek, miként haladnak
örök úton a csillagok Nyugatnak,
hogy ismét ott túl pirkadjon Kelet fel
S meghajlok szent, rajongó tisztelettel.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap