This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Darió, Rubén: Őszi dal tavasszal (Canción de otoño en primavera in Hungarian)

Portre of Darió, Rubén

Canción de otoño en primavera (Spanish)

Juventud, divino tesoro,
¡ya te vas para no volver!
Cuando quiero llorar, no lloro...
y a veces lloro sin querer...

Plural ha sido la celeste
historia de mi corazón.
Era una dulce niña, en este
mundo de duelo y de aflicción.

Miraba como el alba pura;
sonreía como una flor.
Era su cabellera obscura
hecha de noche y de dolor.

Yo era tímido como un niño.
Ella, naturalmente, fue,
para mi amor hecho de armiño,
Herodías y Salomé...

Juventud, divino tesoro,
¡ya te vas para no volver!
Cuando quiero llorar, no lloro...
y a veces lloro sin querer...

Y más consoladora y más
halagadora y expresiva,
la otra fue más sensitiva
cual no pensé encontrar jamás.

Pues a su continua ternura
una pasión violenta unía.
En un peplo de gasa pura
una bacante se envolvía...

En sus brazos tomó mi ensueño
y lo arrulló como a un bebé...
Y te mató, triste y pequeño,
falto de luz, falto de fe...

Juventud, divino tesoro,
¡te fuiste para no volver!
Cuando quiero llorar, no lloro...
y a veces lloro sin querer...

Otra juzgó que era mi boca
el estuche de su pasión;
y que me roería, loca,
con sus dientes el corazón.

Poniendo en un amor de exceso
la mira de su voluntad,
mientras eran abrazo y beso
síntesis de la eternidad;

y de nuestra carne ligera
imaginar siempre un Edén,
sin pensar que la Primavera
y la carne acaban también...

Juventud, divino tesoro,
¡ya te vas para no volver!
Cuando quiero llorar, no lloro...
y a veces lloro sin querer.

¡Y las demás! En tantos climas,
en tantas tierras siempre son,
si no pretextos de mis rimas
fantasmas de mi corazón.

En vano busqué a la princesa
que estaba triste de esperar.
La vida es dura. Amarga y pesa.
¡Ya no hay princesa que cantar!

Mas a pesar del tiempo terco,
mi sed de amor no tiene fin;
con el cabello gris, me acerco
a los rosales del jardín...

Juventud, divino tesoro,
¡ya te vas para no volver!
Cuando quiero llorar, no lloro...
y a veces lloro sin querer...

¡Mas es mía el Alba de oro!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemas-del-alma.com

Őszi dal tavasszal (Hungarian)

Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem!          
Nem sírok már, ha sírni vágyom,       
s ha sírok, észre sem veszem.

Szívemnek isteni regénye
sok páros próbát tett velem.
Élt egy leány, egy drága lény e
könnyes világban idelenn.

A tiszta hajnal nyílt szemében,
ha mosolygott, virág fakadt.
Az éj s a bánat szőtte ében
fürtjeihez a szálakat.

Kisfiú voltam, gyáva, méla
s a hermelines szerelem
Heródiásra, Saloméra
találtatott benne velem...

Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem!
Nem sírok már, ha sírni vágyom
s ha sírok, észre sem veszem...

De csókosabb volt és enyelgőbb
s felejtetőbb a második,
s a láz, ha ő szította fel, hőbb,
mint ifjú szív ha álmodik.

Mert gyöngédségben dús szerelme
érzéki tűzzel egyesült
s keblén a peplon szűzi selyme
egy bacchánsnő testén feszült.

Mint kisdedét, úgy vette ölbe
s dajkálta lelkem álmait...
Szegény árvát aztán megölte,
hogy elfogyott a fény, a hit...

Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem!
Nem sírok már, ha sírni vágyom
s ha sírok, észre sem veszem.

Egy másikat csak szenvedélye
vont martaléka, szám felé
s fogát szívembe vágva mélyre,
tébolyodottan mart belé.

Egy észveszejtő szédületben
keresve minden földi célt,
ölelésében lüktetett benn
minden, mi élt és halni félt.

Így álmodott egy mindig élő
Édent a gyarló test körül,
felejtve, hogy ha majd a tél jő,
az a testen sem könyörül...

Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem.
Nem sírok már, ha sírni vágyom
s ha sírok, észre sem veszem.

S a többi mind! Ahány vidéken,
bármely földrészen is lakott,
vagy versek tárgyát adta nékem,
vagy lelkemben nyert alakot.

A szép királylányt nem találtam,
ki szomorún várt valahol.
Kemény az élet. Nyomja vállam.
Királyleányt már más dalol.

De múlhatnak a tompa évek,
nyugtot szívemnek egy se hoz;
ősz hajjal is még visszatérek
a rózsakert friss fáihoz...

Égi ajándék, ifjúságom,
elmégy, nem nézel vissza sem...
Nem sírok már, ha sírni vágyom
s ha sírok, észre sem veszem...

De arany hajnal a világom!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap