Diego, Gerardo: Lámpa (Lámpara in Hungarian)

Azulejos

sobre el regazo de los tiempos

La lámpara florece

            todos los inviernos

De su carne rosácea

brota el aroma de los suenos silvestres

Un ave infatigable

abre su vuelo en círculos concéntricos

Algún ídolo roto se duerme en un rincón

                 Y el péndulo ahorcado

                  toca con los pies en el suelo

Mozaikok

Az idő öle tárva

Fölötte minden télen

                 kivirágzik a lámpa

kipirult hasából

erdők álomillatából törékeny

madár születik s magasba szállva

egyre növekvő köröket von az égen

egy zúgban tört bálványok alvó árnya

         az inga akasztott ember

         oda-odakoccan a földhöz a lába