Encina, Juan del: Ojos garços ha la niña

Ojos garços ha la niña:

¡ quién gelos namoraría!

Son tan bellos y tan bivos

que a todos tienen cativos,

mas muéstralos tan esquivos

que roban el alegría.

Roban el plazer y gloria,

los sentidos y memoria;

de todos llevan vitoria

con su gentil galanía.

Con su gentil gentileza

ponen fe con más firmeza;

hazen bivir en tristeza

al que alegre ser solía.

Fin

No hay ninguno que los vea

que su cativo no sea.

Todo el mundo los dessea

contemplar de noche y día.

Égkék szempár, lányszemecske,

szerelembe ki is ejtse?

Mert szép, fürge, elveszejtő:

minden legényt rabul ejtő,

de mert búvá, szökve rejlő:

örömöt rabol a beste!

Rabol üdvöt, vigadalmat,

emléket, érzéket altat,

mindenen nyer diadalmat,

oly kedves és oly kecsestre.

Kedves, kacér, gyönyörűszép,

tőle lesz szilárd a hűség;

tőle csupa keserűség,

ki az örömet kereste.

Végszó

Olyan legény nincsen egy se,

aki rabjául ne esne;

az egész világ repesve

bámulná csak reggel, este.