Góngora, Luis de: Felfaltak engem öszvérek, poloskák (De chinches y de mulas voy comido in Hungarian)

De chinches y de mulas voy comido,

Las unas culpa de una cama vieja,

Las otras de un Señor que me las deja

Veinte días y más, y se ha partido.

De vos, madera anciana, me despido,

Miembros de algún navío de vendeja,

Patria común de la nación bermeja,

Que un mes sin deudo de mi sangre ha sido.

Venid, mulas, con cuyos pies me ha dado

Tal coz el que quizá tendrá mancilla

De ver que me coméis el otro lado.

A Dios, Corte envainada en una villa,

A Dios, toril de los que has sido prado,

Que en mi rincón me espera una morcilla.

Felfaltak engem öszvérek, poloskák;

emezek: vétkeként egy szuvas ágynak,

amazok - húsz napja - egy uraságnak,

ki elszelelvén, rám maradt a jószág.

Vén kalmárhajó agg dongái, most hát

megyek; ég áldjon, reves deszkaszálak,

hol hazát lelt a tenger bíbor állat,

mik vérem hosszan s ingyen szipolyozták.

Jertek, öszvérek; rúgástok nyomán

vajh azért kéklik rajtam úgy a lábnyom,

hogy lukas hasam kifoltozza tán?

Ég veled, rétem, ég veled, karámom,

falucskamélyi tündérpalotám!

Csak otthon legalább egy hurka várjon.