Góngora, Luis de: A kedves száj (La dulce boca que a gustar convida… in Hungarian)

La dulce boca que a gustar convida

un humor entre perlas destilado,

y a no envidiar aquel licor sagrado

que a Júpiter ministra el garzón de Ida,

amantes, no toquéis, si queréis vida;

porque entre un labio y otro colorado

Amor está, de su veneno armado,

cual entre flor y flor sierpe escondida.

No os engañen las rosas, que la Aurora

diréis que, aljofaradas y olorosas,

se le cayeron del purpúreo seno;

¡manzanas son de Tántalo, y no rosas,

que después huyen del que incitan ahora,

y sólo del Amor queda el veneno!

Gyöngyök szitáján átszűrt, drága szernek

beillő nedve vágyat vágyra szító

s a nektárnál is jobban boldogító,

mit Ida ifja tölt be Jupiternek.

Ha élni kívánsz, mégis óvd szerelmed

e szájtól, mert a két ajk andalító

közén, akár két virág közt a kígyó,

Ámor les rád, a mérgesnyilu gyermek.

A rózsáknak se higyj, melyek üdébben

s bíborosabban Aurora ölében,

a szűzi hajnalpírban sem teremnek.

Nem is rózsák, de tantaluszi almák,

ki szomjasan nyúl értük, tőrbe csalják,

s mérge marad csak rontó szerelemnek.