This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Galindo, Eli: San Baudelaire

Portre of Galindo, Eli

San Baudelaire (Spanish)

San Baudelaire, patron mío,
tú sabes que tengo en una lavativa
de lino, malba y almidón,
empapada el alma de Molière
 
Sino eres un animal
sácame de esta tienda
y te nombro gran almirante
de mi flota del Atlántico.
(Texto de un loco, citado por Vicente Huidobro)
 
Afuera llueve Baudelaire
y la lluvia entra en los vidrios de la noche
Me retiro al sitio donde vivo
cierro las ventanas
entro de pie al sueño
Dejo vagar mis rasgos sobre las yerbas cortas
Un perro negro lame mis cabellos
Me acerco a los ríos
donde los peces sacan las bocas del agua
y beben de la luna
Rozo las aguas con mi mano derecha
y la llevo a los ojos
desciende color a las siluetas que circundan dentro de mí
llenas de humedad
de tierra confusa
 
Regreso hondo
 
Caigo aún más en la noche
 
San Baudelaire extiende sus as alas
y me cubre el viento cargado de lluvia
y me veo cruzar las colinas
en su compañía
los dos cubiertos por capas negras
él hablando del infierno
y yo silencioso
tropezando con las rocas



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemasde.net

Szent Baudelaire (Hungarian)

Védőszentem, Szent Baudelaire,
te tudod, hogy a lenolajas, mályvás
és keményítős beöntés
átitatja a lelkemet Molière-rel
 
Ha nem vagy vadbarom,
vegyél ki ebből a boltból,
és én kinevezlek Atlanti-óceáni flottám
nagyadmirálisává
(Egy őrült szövege. Vicente Huidobro idézi)
 
Odakint Baudelaire zuhog
és az eső belép az éjszaka ablakain
Meghúzom magam e menedékben ahol élek
becsukom az ablakokat
belépek az álom földjére
Hagyom hogy vonásaim a nyírott gyep felett bolyongjanak
Hajamat egy fekete kutya nyalja
A folyókhoz megyek
hol a halak kitátognak a vízből
és a holdfényt isszák
Megérintem a vizet jobb kezemmel
és kezem a szememhez emelem
színek szállnak alá a bennem körvonalazódó
nedvességgel átitatott
ismeretlen vidékről való sziluettekre
 
Súlyosan térek vissza
 
Még jobban rázuhanok az éjszakára
 
Szent Baudelaire széttárja barna szárnyát
esővel terhes szél borít be
látom amint átsuhanok a dombok felett
vele együtt
mindketten fekete köpenybe burkolózunk
ő a pokolról beszél
én hallgatok
s olykor a szikláknak ütődöm



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://ezredveg.vasaros.com

minimap