This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Gaos, Vicente: Felejtsétek el (Olvidaos in Hungarian)

Portre of Gaos, Vicente

Olvidaos (Spanish)

Quia pulvis es et in pulverem reverteris

 

Olvida, hombre…

 

Olvida que eres ceniza

y has de convertirte en ceniza.

 

Olvídate de ese miércoles

y del in pulverem reverteris.

 

Pues aunque seas ceniza y polvo,

hay vida, amor, belleza en torno.

 

Es verdad: belleza, amor, vida,

fugitivas flores de un día.

 

Pero flores, sí. Mientras dure

la magia cierta de su perfume,

 

olvídate del polvo y la muerte.

Más vale que no recuerdes

 

lo que con memoria o sin ella

llamará algún día a tu puerta.

 

Ahora ciérrala. Abre el balcón,

que te penetre y embriague el sol.

 

Míralo bien: cierra los párpados,

y que el sol te salve del caos.

 

Al final verás que es lo mismo

vivir y morir, el domingo

 

que el miércoles. Cuando llegue

cenicienta y fría la muerte,

 

acógela conforme, tranquilo,

seguro de haber vivido.

 

Con la memoria de una vida

que desoyó la profecía

 

funeral, que no se perdió

en el miedo y duda de Dios.

 

Cuando sientas el gusto amargo

de la ceniza en la boca, trágalo,

 

apúralo. Al llegar la muerte,

abre la puerta y tiéndete, duérmete.

 

…No recuerdes.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://blogs.periodistadigital.com

Felejtsétek el (Hungarian)

Quia pulvis es et in pulvis reverteris

 

Felejtsd el, ember…

 

Felejtsd el, hogy hamuból lettél,

és ismét hamuvá leszel még.

 

Ezt a szerdát felejtsd el itt,

s az in pulvis reverterist.

 

Bár hamunak s pornak vagy teremtménye,

élet, szerelem, szépség vár cserébe.

 

Igaz: szépség, szerelem, élet:

egynapi virágos növények.

 

De virágzanak. Amíg árad

illatuk mágiája, s rád hat,

 

feledkezz el a porról, halálról.

Ha nem jár eszedben, úgy jársz jól,

 

akár várod, akár nem várod,

előbb-utóbb kopog portádon.

 

Hát csukd az ajtót. Nyisd a balkont,

hagyd, hogy a napfény átitasson.

 

Jegyezd meg: szemedet lehunyva,

a napfény a menekvés útja.

 

Mindegy, melyik a halálnap

s életnap, szerda vagy vasárnap.

 

Ha jön a halál hamuszürkén,

küszöbön belülre kerülvén,

 

fogadd illendő nyugalommal,

tudván, hogy éltél te valóban.

 

Egy olyan élet emlékével,

amely nem temetésre kémlelt

 

félszemmel mindig, és a félsz sem

kételkedtette Istenében.

 

Hamu íze ha ül nyelvedre,

keserű bár, de te csak nyeld le,

 

bizton. Ha itt a halál, úgy sem

tehetsz mást: nyiss ajtót, s aludj el.

 

…Ne emlékezz.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap