Gaos, Vicente: Te te vagy (Tú eres tú in Hungarian)

No te merezco, no. Yo canto, canto,
y te quiero, te quiero, sí, te quiero,
y sólo por ti vivo y por ti muero,
y sé que hasta tu cima me levanto.
 
Pero no es en tu cima en donde canto,
sino en el valle en que me desespero
de no poder vivir siempre señero,
y callar, callar sólo, amarte tanto.
 
Oh, bajo y pobre mundo, limitado
poder de la expresión, oh lengua mía.
en cambio tu mirada, qué logrado
 
silencio y poderosa luz del día.
Tú me devuelves más que yo te he dado,
pues tú eres tú, yo sólo mi poesía.

Nem érdemellek, nem. Én dalolok csak,
és szeretlek, szeretlek, hogy szeretlek,
érted mozdulok és érted lélegzek
s tudom, hogy hegycsúcsodra eljutok majd.
 
De jaj, nem csúcsodon dalolok holnap,
keserű énekem a völgyben reszket,
nem élhetek egyedül, hisz szeretlek,
és hallgatok, hallgatok, hallgatok csak.
 
Ó, szegény világ, néma, tehetetlen,
a hebegő nyelv nem bírja, mit érzek!
Cserébe finoman ívelt szemedben
 
a csend remeg, a nap tüzei égnek.
Keveset adtam, s tőled mennyit nyertem,
mert te te vagy, és én csupán költészet.