This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

García Lorca, Federico: Oda al Santísimo Sacramento del Altar (fragmento)

Portre of García Lorca, Federico

Oda al Santísimo Sacramento del Altar (fragmento) (Spanish)

Homenaje a Manuel de Falla
 
Exposición
 
Pange lingua gloriosi corporis misterium.
 
Cantaban las mujeres por el muro clavado
cuando te vi, Dios fuerte, vivo en el Sacramento,
palpitante y desnudo, como un niño que corre
perseguido por siete novillos capitales.
 
Vivo estabas, Dios mío, dentro del ostensorio.
Punzado por tu Padre con aguja de lumbre.
Latiendo como el pobre corazón de la rana
que los médicos ponen en el frasco de vidrio.
 
Piedra de soledad donde la hierba gime
y donde el agua oscura pierde sus tres acentos,
elevan tu columna de nardo bajo nieve
sobre el mundo de ruedas y falos que circula.
 
Yo miraba tu forma deliciosa flotando
en la llaga de aceites y paño de agonía,
y entornaba mis ojos para dar en el dulce
tiro al blanco de insomnio sin un pájaro negro.
 
Es así, Dios anclado, como quiero tenerte.
Panderito de harina para el recién nacido.
Brisa y materia juntas en expresión exacta,
por amor de la carne que no sabe tu nombre.
 
Es así, forma breve de rumor inefable,
Dios en mantillas, Cristo diminuto y eterno,
repetido mil veces, muerto, crucificado
por la impura palabra del hombre sudoroso.
 
Cantaban las mujeres en la arena sin norte,
cuando te vi presente sobre tu Sacramento.
Quinientos serafines de resplandor y tinta
en la cúpula neutra gustaban tu racimo.
 
¡Oh Forma sacratísima, vértice de las flores,
donde todos los ángulos toman sus luces fijas,
donde número y boca construyen un presente
cuerpo de luz humana con músculos de harina!
 
¡Oh Forma limitada para expresar concreta
muchedumbre de luces y clamor escuchado!
¡Oh nieve circundada por témpanos de música!
¡Oh llama crepitante sobre todas las venas!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poetasandaluces.com

Óda a legkegyelmesebb Oltári Szentséghez (töredék) (Hungarian)

Hódolat Manuel de Falla-nak
 
Expozíció
 
Pange lingua gloriosi corporis misterium.*
 
Az asszonyok daloltak a szöggel vert, világban,
Hogy Szentségedben élve megláttalak, nagy Isten,
Reszketve és mezítlen, mint kisfiút, ki fut, fut,
Űzetve hét hatalmas, rémületes bikától.
 
Te Isten, élve éltél az osztenzóriumban,
Világosság tűjével Atyád átszűrta tested.
Lüktetve, mint a béka szánalmas szíve lüktet,
Amelyet a tudósok üvegpalackba zártak.
 
Köve a nagy magánynak, melyben a fű halódik
És hangját, mindahármat, elveszti a sötét víz,
Nárdus oszlopodat hó alól emelik, ím, fel
A fallusz és kerék közt forgó világ fölébe.
 
Láttam gyönyörűséges alakodat lebegni
Amaz olajsebekben s agóniás ruhákban
S félig nyitott szememmel édes céljába törtem
Az álmatlan fehérnek, hol fekete madár sincs.
 
Így, így akarlak, Isten, járóban bírni téged,
Édes lisztes lepényül a kisdednek, ki most jött,
Kimért egyesülése szellőnek és anyagnak,
A hús szeretetéért, amely neved se tudja.
 
Így, így, kimondhatatlan hang kurta foglalatja,
Pelenkás Isten, apró és örökéltű Krisztus,
Ezerszer megidézett, meghalt és felfeszített
Izzadó embereknek tisztátalan szavától.
 
Az asszonyok daloltak az úttalan arénán,
S én láttalak a Szentség fölött jelenvalóként,
Ötszáz szeráf, színekből és fényből összenőve,
Ízlelte drága fürtöd a fakó kupolában.
 
Oh százszorszent alak Te, virágok égi csúcsa,
Hol minden elhajolt szög rögzített fénye székel,
Hol számokból és szájból épül tapinthatóvá
Amaz emberi fénytest tészta-izomzatával!
 
Oh szűk határú forma, való kifejezője
A fények özönének és hallott sikolyoknak!
Óh hó, melyet zenéknek övez zajlása körben!
Óh láng, mely minden érben végigfolysz sisteregve!
 
 
* 'Zengjed, nyelv, a dicsőséges Test titkát': Aquinói Szt Tamás himnusza az Oltáriszentség tiszteletére Úrnapjára.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationG. E.

minimap