This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Garcilaso de la Vega: Soneto XXXII (Estoy continuo…)

Portre of Garcilaso de la Vega

Soneto XXXII (Estoy continuo…) (Spanish)

Estoy continuo en lágrimas bañado,

rompiendo el aire siempre con sospiros;

y más me duele no osar deciros

que he llegado por vos a tal estado;

 

que viéndome do' estoy y lo que he andado

por el camino estrecho de seguiros,

si me quiero tornar para huiros,

desmayo, viendo atrás lo que he dejado;

 

y si quiero subir a la alta cumbre,

a cada paso espántanme en la vía

ejemplos tristes de los que han caído;

 

Y sobre todo, fáltame la lumbre

de la esperanza, con que andar solía

por la escura región de vuestro olvido.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://es.wikisource.org

Reménytelenség (Hungarian)

Szemeim folyton könnyekben fürödnek,

sóhaj a sóhajt követi a számon

és legjobban fáj, hogy szomorúságom

okát nem merem megvallani önnek.

 

Jaj, nem tudom, hol járjak, merre jöjjek,

csak azt tudom, hogy az ön útját járom.

Megfordulnék, s a szándékot is szánnom

késztet a kín, hogy nem láthatom többet.

 

Tudom, a csúcsig én mar fel nem érek,

lelkem az úton rémületbe ejtik

a bús példák, kik lebuktak a vártán,

 

És szép reményem is már semmivé lett,

a jó lámpás, mely átsegített eddig

közönyös kedve dermesztő homályán.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap