Garfias, Pedro: Románc a magányhoz (Romance a la soledad in Hungarian)

Homenaje a Góngora
 
Aquí estoy sobre mis montes
pastor de mis soledades.
 
Los ojos fieros clavados
como arpones en el aire.
 
La cayada de mi verso
apuntalando la tarde.
 
Quiebra la luz en mis ojos
la plenitud de sus mármoles.
 
Tiene el tiempo en mis oídos
retumbos de tempestades.
 
Mi corazón se acelera
sobre el volar de las aves.
 
Vibra mi sien al zumbido
de los vientos y los mares.
 
Y aquí estoy sobre mis montes
pastor de mis soledades.

Tisztelgés Góngorának
 
Itt ülök fent hegyeim közt,
roppant magányom juhásza,
 
szigonyhegyes tekintetem
levegőbe döfött csáklya.
 
Versem pásztorbotja végén
már az este leng a tájra,
 
porlik szememben a fények
márványának ragyogása.
 
Fülemben az idő dördül,
mintha vihar s villám járna,
 
szivem úgy ver, mint felszálló,
izgatott madarak szárnya.
 
Halántékom tenger és szél
csattogó kettősét járja,
 
így ülök fent hegyeim közt,
roppant magányom juhásza.