Hortus Conclusus (Spanish)
Sobre mi propio corazón que espera, llegadas del futuro o del olvido, voces que fueron, almas que no han sido, como en viejo portón llaman afuera:
El murmullo sutil de la primera noche de amor, el canto desvaído en luz lunar, el ideal seguido con ansia inútil por la vida entera…
Ya sé de ese llamar; antes de ahora, despertaba la fiebre abrasadora que hoy, en noble pudor, la vida esconde.
El alma silenciosa y taciturna, ha encendido su lámpara nocturna, ha cerrado su puerta... y no responde. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | https://repositories.tdl.org |
|
Hortus conclusus (Hungarian)
A szívemen, mely várakozva hallgat,
volt hangok, s lelkek, melyek sose voltak,
eljövendők s felejtés fedte holtak,
mint vén kapun kopogva, felzavarnak:
az első szép szerelmes éj, az ajkak
lágy suttogása, a holdfénybe olvadt
dalok, az eszmények, amiket oly vad
hévvel kergettem, bárha egyre csaltak...
E hívást ismerem: miatta régen
a perzselő lázak tüzében égtem,
miket nemes szemérem rejt ma el.
A lélek hangtalan magába mélyed;
már meggyújtotta a kis éji mécset,
bezárta a kaput... és nem felel.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | J. Gy. |
|