Guillén, Jorge: Tornasol

Tras de las persianas

verdes, el verdor

de aquella enramada

toda tornasol.

Multiplica en pintas,

rubias del vaivén,

de lumbre del día,

una vaga red.

Varia que, al trasluz

trémulo de estío,

hacia el sol azul

ondea los visos.

Informes de un mar

con ansia de lago

quieto, claridad

en un solo plano.

Donde esté presente

-como un firme sí

que responda siempre

total- el confín.

A zöld kerti lomb a

zsaluk zöld közén      

tarkán sokszorozza

szőke, csupa-fény

hálóját a nyárnak,

amelyből a nap kék

szenderébe árad

a szelíd tavak hév

hálóját, amelyben

ide-oda jár,    

imbolyogva lebben

a déli sugár,

hálóját a nyárnak,

fénylő, kusza foltja,

s mindez ím egyetlen

síkra zsugorodva,

melyre teljes válasz,

hatalmas „igen"

módján vetül rá az

egész végtelen.