Hartzenbusch, Juan Eugenio: A szentjánosbogár és a varangy (La luciérnaga y el sapo in Hungarian)

En el silencio de la noche oscura
sale de la espesura
incauta la luciérnaga modesta,
y su templado brillo
 
luce en la oscuridad el gusanillo.
Un sapo vil, a quien la luz enoja,
tiro traidor le asesta,
y de su boca inmunda
 
la saliva mortífera le arroja.
La luciérnaga dijo moribunda:
¿Qué te hice yo para que así atentaras
a mi vida inocente?
 
Y el monstruo respondió:
Bicho imprudente,
siempre las distinciones valen caras:
no te escupiera yo, si no brillaras.

Az erdőben ragyogott a
Hosszú sötét éjszakában
S fényéről nem is tudott a
Szerény szentjánosbogárka.
 
De a varangy, hogy meglátta,
Ragyogását irigyelve,
Száját kitárta immár
Dühében nyálát verte.
 
Mérget fröcskölt a bogárra,
Hogy mindjárt halálát lelte.
„Mondd”, kérdte szemét lehunyva,
„A védtelent mért ölöd meg?”
 
„Mert vakmerő fényed
Megzavarja köreinket.”
A varangy mérget szórt újra:
„S hogy ne világítsál többet.”