Hidalgo, José Luis: Halál (Muerte in Hungarian)

Señor, lo tienes todo: una zona sombría

y otra de luz, celeste y clara.

Mas, dime Tú, Señor, ¿los que se han muerto,

es la noche o el día lo que alcanzan?

Somos tus hijos, sí, los que naciste,

los que, desnudos en su carne humana,

nos ofrecemos, como tristes campos,

al odio o al amor de tus dos garras.

Un terrible fragor de lucha, siempre

nos suena, oscuramente, en las entrañas,

porque, en ellas, Tú luchas sin vencerte,

dejándonos su tierra ensangrentada.

Dime, dime, Señor, ¿por qué a nosotros

nos elegiste para tu batalla?

Y después, con la muerte, ¿qué ganamos,

la eterna paz o la eterna borrasca?

Uram, bírsz mindennel: van árnyas zónád,

s hol égi tiszta fényed árad.

De mondd, Uram, akik halálba hullnak,

őrájuk az éj vagy a nappal vár majd?

Gyermekeid vagyunk, te szültél minket,

akik mezítlen embertestbe zárva

ajánlkozunk a bús harctéren esni

a gyűlölet vagy szeretet markába.

Rettentő harci zaj zeng tompán egyre

bensőnk hallatlan, baljós homályában,

mert anélkül, hogy győzelemre vinnéd,

Te vívsz ott, s vérünktől iszamos lábad.

Mondd, mondd, Uram, miért éppen bennünket

választottál ki, hogy megvívd csatádat?

S utána, halálunkkal, mit nyerünk meg:

örök béke vagy örök viszály vár majd?