This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hierro, José: Spanyolországot dalolom (Canto a España in Hungarian)

Portre of Hierro, José

Canto a España (Spanish)

Oh España, qué vieja y qué seca te veo.
Aún brilla tu entraña como una moneda de plata cubierta de polvo.
Clavel encendido de sueños de fuego.
He visto brillar tus estrellas, quebrarse tu luna en las aguas,
andar a tus hombres descalzos, hiriendo sus pies con tus piedras ardientes.
 
¿En dónde buscar tu latido: en tus ríos
que se llevan al mar, en sus aguas, murallas y torres de muertas ciudades?
¿En tus playas, con nieblas o sol, circundando de luz tu cintura?
¿En tus gentes errantes que pudren sus vidas por darles dulzor a tus frutos?
 
Oh España, qué vieja y qué seca te veo.
Quisiera talar con mis manos tus bosques, sembrar de ceniza tus tierras resecas,
arrojar a una hoguera tus viejas hazañas,
dormir con tu sueño y erguirme después, con la aurora,
ya libre del peso que pone en mi espalda la sombra fatal de tu ruina.
 
Oh España, qué vieja y qué seca te veo.
Quisiera asistir a tu sueño completo,
mirarte sin pena, lo mismo que a luna remota,
hachazo de luz que no hiende los troncos ni pone la llaga en la piedra.
 
Qué tristes he visto a tus hombres.
Los veo pasar a mi lado, mamar en tu pecho la leche,
comer de tus manos el pan, y sentarse después a soñar bajo un álamo,
dorar con el fuego que abrasa sus vidas, tu dura corteza.
Les pides que pongan sus almas de fiesta.
No sabes que visten de duelo, que llevan a cuestas el peso de tu acabamiento,
que ven impasibles llegar a la muerte tocando sus graves guitarras.
 
Oh España, qué triste pareces.
Quisiera asistir a tu muerte total, a tu sueño completo,
saber que te hundías de pronto en las aguas, igual que un navío maldito.
Y sobre la noche marina, borrada tu estela,
España, ni en ti pensarías. Ni en mí. Ya extranjero de tierras y días.
Ya libre y feliz, como viento que no halla ni rosa, ni mar, ni molino.
Sin memoria, ni historia, ni edad, ni recuerdos, ni pena…
 
…en vez de mirarte, oh España, clavel encendido de sueños de llama,
cobre de dura corteza que guarda en su entraña caliente
la vieja moneda de plata, cubierta de olvido, de polvo y cansancio…



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://trianarts.com

Spanyolországot dalolom (Hungarian)

Mily vénnek, mily szikkadtnak látlak, Spanyolország!
Belsőd ragyog még, mint porral borított ezüstpénzé.
Tüzes álmoktól fellobbant szekfű!
Láttam ragyogó csillagaidat, holdadat megtörni vizeidben,
és mezítlábas fiaid talpát égő köveiden sebesedni.
 
Hol tapintsam szívverésed? a tengerbe ömlő
folyóidban, holt városaid tornyaiban és falaiban?
Felhős-napfényes tengerpartjaidon, melyek fénnyel övezik derekadat?
Tévelygő fiaidban, akik életüket rothasztják el, hogy édessé érleljék gyümölcseidet?
 
Mily vénnek, mily szikkadtnak látlak, Spanyolország!
Szeretném két kezemmel kitépni erdeidet, hamut vetni csontszáraz földjeidbe,
máglyára hajítani avitt dicsőségedet,
álmoddal aludni és ébredni egy új hajnalon,
megszabadulva a súlytól, melyet vállamra lökött romlásod végzetes árnya.
 
Ó, mily vénnek és szikkadtnak látlak, Spanyolország!
Szeretnék örök álmod részese lenni,
fájdalmatlanul nézni téged, mint a távoli holdat,
a fény fejszesuhintását, mely nem sebzi a fákat, nem fáj a köveknek.
 
Mily szomorúnak láttam fiaidat!
Velem jártak, emlőidből szítták a tejet,
kezedből ették kenyerüket, aztán aludni dőltek egy nyárfa alá,
az életüket emésztő tűzzel aranyozva durva kérgedet.
Szeretnéd, ha ünnepi kedvüket öltenék fel.
Nem látod, hogy fájdalom a ruhájuk, hogy végpusztulásod terhét hurcolják vállukon,
hogy súlyos gitárjukat pengetve egykedvűen támolyognak a halálba.
 
Milyen szomorú vagy, Spanyolország!
Szeretnék totális halálodnak, örök álmodnak részese lenni,
tudni, hogy egyszerre a vizek mélyére merültél, mint elátkozott gálya,
és a tenger éjében, mikor már a víz sem rezdül utánad,
nem gondolni rád többé, Spanyolország. Se magamra. Idegen lenni minden földektől és napoktól,
szabad és boldog, mint a szél, mely nem talál többé se rózsát, se malmot, se tengert,
emlék, történelem, kor, eszme, fájdalom nélkül...
 
…inkább, mint nézni téged, Spanyolország, láng-álmoktól fellobbant szekfű,
durva kérgü koporsó, mely forró gyomrában őrzi
a feledéstől, portól, unalomtól beborított ezüstpénzt...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap