Elegias XXIX (Spanish)
Tú, dorador romántico de las quimeras blancas,
oh, tú, sol de la tarde, que en este muro brillas,
de qué jardín de ocaso, y en qué rosal, arrancas
ese esplendor lejano de rosas amarillas?
Cristal de plata y oro del agua de este prado,
fruto de sangre y fuego del chopo de oropeles,
desgarra con un rayo de ensueño mi costado
y que mi corazón llore en sus cascabeles!
Haz llama mi ceniza ; mi ruina, tesoro;
cual por una avenida, vete por mi memoria…
la mariposa negra házmela estrella de oro,
la espina que me dores, tórnamela ilusoria! Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://booksnow1.scholarsportal.info |
|
Elégiák XXIX (Hungarian)
Ködszürke vízióknak aranyba bűvölője,
Délután tiszta napja, mely ráragyogsz a falra,
Mennyei lugasoknak vigságot adva nő-e
A sárga rózsa, fényed mely testvérének vallja?
Mennyei rét vizének ezüstkristályos árja,
Volt-nincs aranyfa vérből és tűzből lett gyümölcse,
Küldj egy sugárt, hasítót, hogy oldalam kitárja
S szívem a büszke szekfük fényköntösét felöltse.
Emlékeimnek útján mint sétányon cikázz át,
Tedd kinccsé, ami rom már, lánggá testemnek üszkét,
Fekete pillangónak add csillag ragyogását,
Poézis aranyával tedd álommá a tüskét!
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | G. E. |
|