León, Fray Luis de: A Felipe Ruiz
|
A Felipe Ruiz (Spanish)En vano el mar fatiga la vela portuguesa; que ni el seno de Persia ni la amiga Maluca da árbol bueno, que pueda hacer un ánimo sereno.
No da reposo al pecho, Felipe, ni la India, ni la rara esmeralda provecho; que más tuerce la cara cuanto posee más el alma avara.
Al capitán romano la vida, y no la sed, quitó el bebido tesoro persiano; y Tántalo, metido en medio de las aguas, afligido
de sed está; y más dura la suerte es del mezquino, que sin tasa se cansa ansí, y endura el oro, y la mar pasa osado, y no osa abrir la mano escasa.
¿Qué vale el no tocado tesoro, si corrompe el dulce sueño, si estrecha el nudo dado, si más enturbia el ceño, y deja en la riqueza pobre al dueño?
|
Felipe Ruizhoz (Hungarian)Tengert hiába fáraszt a gyarmatjáró portugál vitorla: semerre sem találhatsz oly fára, fűre, borra, melytől kavargó lelked megnyugodna.
Nem nyujt békét a szívnek, Fülöp, tündöklő fénye Indiának, topáz, smaragd, zafír se! - Szomjad újúlva támad minél többet harácsol kapzsi vágyad!
A római seregnek nem boldogsága, inkább pusztulása lett gyöngye dús keletnek. S derékig vízbe járva lelt Tantalus a kínzó szomjhalálra.
De szörnyű sors, ha ember merészen csillogó ezüst felé fut; meg nem rettenti tenger, kincset kincsek mellé dug, ám görcsbe torzult marka nyílni sem tud.
Rejtett ékszer mit érhet, ha nyugtod s édes álmod elrabolja, ha csak bilincsit érzed, lelkedet titka nyomja és gazdagon taszít koldúsi sorba.
|
