Lugones, Leopoldo: Plegaria de carnaval

¡Oh luna! que diriges como sportwoman sabia
Por zodíacos y eclípticas tu lindo cabriolé:
Bajo la ardiente seda de tu cielo de Arabia
¡Oh luna, buena luna!, quién fuera tu Josué.

Sin cesar encantara tu blancura mi tienda,
Con desnudes tan noble que la agraviara el tul;
Oh extasiado en un pálido antaño de leyenda
Tu integridad de novia perpetuara el azul.

Luna de los ensueños, sobre la tarde lila
Tu oro viejo difunde morosa enfermedad,
Cuando en un solitario confín de mar tranquila,
Sondeas como lúgubre garza la eternidad.

En tu mística nieve baña sus pies María
Tu disco reproduce la mueca de Arlequín,
Crimen y amor componen la hez de tu poesía
Embriagadora y pálida como el vino del Rhin.

Y toda esta alta fama con que elogiando vengo
Tu faz sietemesina de bebé en alcohol,
Los siglos te la cuentan como ilustre abolengo,
Porque tú eres, oh luna, la máscara del sol.

Ó Luna, ki sportwoman-ként jól vezeted a csillag-
övek s fogyatkozások során át cabrioléd:
Arábiád egének izzó selymébe tekerve,
ó Luna, kegyelmes Luna, lennék bár Józsuéd!

Varázsos fehérséged borítaná a sátram,
és nemes csupaszságod a tüllt is bántaná;
vagy a legendák sápadt múltjának tébolyával,
érinthetetlen mátka, kék fátylad omolna alá.

Ábrándképek Lunája, a lila alkonyatba
óaranyad unottan veti a mélakórt,
míg magad a csöndes tenger néptelen távlatában
kémleled, gyászos kócsag, az örökkévalót.

A te misztikus havadban fürdeti lábát Mária,
Harlekin vigyorgását látni korongodon,
költészeted söprűje, a szerelemmel elegy bűn,
részegítő és sápadt, mint a rajnai bor.

És mind e dicsőséget, mit himnuszom magasztal,
hét hónapra jött magzat, kit szeszben tartanak,
az idő majd öröklött rangod javára írja,
mert nem vagy más, ó Luna, mint álarcban a Nap.