Luis, Leopoldo de: Golyó a szájban (Una bala en la boca in Hungarian)
|
Una bala en la boca (Spanish)Una bala en la boca. Se le lleno de sangre. Sintió como un caliente sabor de hondos metales cual si la vida fuera metal que se deshace de pronto. ¿Es el sabor de la cita este alambre rojo que salta o es el de la muerte? Nadie responde. Es ir sorbiendo de uno mismo, ser cauce de nuestra propia hambre. Río hacia adentro el río que hacia afuera se evade.
¿A qué sabe la vida o la muerte a qué sabe?
Esta sangre tragada trae un gusto a paisajes remotos, a perdidos días de niños distantes. Acaso lo que vamos sindo dentro nos late, no pasa, y se camufla disuelto y va flotante con nosotros, oscuro peso, pena, bagaje.
La sangre sabe a antiguos yos, de pronto renacen y morimos bebiéndonos nuestro propio linaje.
Al que lanzó esta bala que era hermano de madre patria, ¿no le sabrá también la boca a sangre?
|
Golyó a szájban (Hungarian)Egy golyó a szájába, s tele lett tüstént vérrel. Forró ízét érezte valami ódon fémnek, mint hogyha gyorsan oszló fémtárgy volna az élet. E csorduló piros szál tán találkát idéz fel, vagy tán a halál ízét? Nincs válasz. Mint egészen magát ha nyelné, gyomra volna saját éhének, árka saját szomjának az ember. Befelé vesz irányt a folyó árja, mely végül kintre téved.
A halál milyen ízű, s milyen ízű az élet?
Idézi a lenyelt vér távolba tűnt vidékek ízét s gyermeki múltét, mely elsüllyedt oly régen. Az emberben benn lüktet talán mind, amivé lesz, nem múlik, halmozódik föloldva, s mindig véle tart, bárhová megy, titkos súly, teher, poggyászféle.
Vérünkben régi énünk íze, s hogy vesszük észre, máris halunk, tulajdon eleinket emésztve.
Aki a golyót lőtte - honja okán testvére -, nem ízleli majd szintén, milyen szájban a vére?
|
