Machado, Antonio: Coplas Mundanas
|
Coplas Mundanas (Spanish)Poeta ayer, hoy triste y pobre filósofo trasnochado, tengo en monedas de cobre el oro de ayer cambiado.
Sin placer y sin fortuna, pasó como una quimera mi juventud, la primera... la sola, no hay más que una: la de dentro es la de fuera.
Pasó como un torbellino, bohemia y aborrascada, harta de coplas y vino, mi juventud bien amada.
Y hoy miro a las galerías del recuerdo, para hacer aleluyas de elegías desconsoladas de ayer.
¡Adiós, lágrimas cantoras, lágrimas que alegremente brotabais, como en la fuente las limpias aguas sonoras!
¡Buenas lágrimas vertidas por un amor juvenil, cual frescas lluvias caídas sobre los campos de abril!
No canta ya el ruiseñor de cierta noche serena; sanamos del mal de amor que sabe llorar sin pena.
Poeta ayer, hoy triste y pobre filósofo trasnochado, tengo en monedas de cobre el oro de ayer cambiado.
|
Világi strófák (Hungarian)Tegnapi költő, ma meg csak, átvirrasztott éjszakámon, bús filozófus, a tegnap aranyát apróra váltom.
Szerencsétlenül s kietlen elenyészett, mint a felhő, fiatalságom, az első... ami nincs több, csak egyetlen, az Egy: a külső, a belső.
Elenyészett, mint az örvény, csapzott, cigány éjszakákon borral és dallal betöltvén, én szerelmes ifjuságom.
Ma emlékek koszorúját tépem, így csinálhatok elégikus hallelúját, gyászolni a tegnapot.
Isten véletek, ti, kedvvel teli könnyek, dal-teremtő könnyek, mint szökőkút zengő, tiszta víze, törtetek fel!
Ifju szerelem hevére támadt könnyek, jólesők, mint az áprilisi rétre permetező friss esők!
Ama derült éjszakán már a csalogány se fújja; túl vagyunk a nyavalyán, amely sír, ha nincs is búja.
Tegnapi költő, ma meg csak, átvirrasztott éjszakámon, bús filozófus, a tegnap aranyát apróra váltom.
|
