Machado, Antonio: Sol de Invierno

Es mediodía . Un parque.

Invierno. Blancas sendas ;

simétricos montículos

y ramos esqueléticos .

Bajo el invernadero,

naranjos en maceta,

y en su tonel, pintado

de verde, la palmera.

Un viejecillo dice,

para su capa vieja :

"¡ El sol, esta hermosura

del sol... !" Los niños juegan.

El agua de la fuente

resbala,corre y sueña

lamiendo, casi muda, la verdinosa piedra.

Dél van. Tél van. Ragyognak

az ösvények fehéren;

csont-ágak és arányos

kis dombocskák a téren.

A melegházi csöndben

a téli menedéken

zöld hordóban a pálma

és narancsfák cserépben.

Egy öregecske sóhajt,

ahogy megszokta régen:

„A nap, a gyönyörű nap..."

Gyerekek kéz a kézben.

Szökőkút habja siklik,

szalad, álmodik ébren

a zöld kőhöz simulva,

nem hallani neszét sem.