Manrique, Gómez: Exclamación y querella de la gobernación (detalle)
Exclamación y querella de la gobernación (detalle) (Spanish)Cuando Roma conquistaba Quinto Fabio la regia, Y Cipion guerreaba Titus Livius escrebia: Las doncellas y matronas Por la honra de su tierra Desguarnian sus personas Para sostener la guerra.
En un pueblo donde moro Al necio hacen alcalde, Hierro precian más que oro, Y la plata dan de balde: La paja guardan los tochos Y dejan perder los panes: Cazan con los aguilochos, Comense los gavilanes.
Queman los nuevos olivos Guardan los espinos tuertos, Condenan a muchos vivos, Quieren salvar a los muertos: Los mejores valen menos; ¡Mirad qué gobernacion, Ser gobernados los buenos Por los que tales no son!
La fruta por el sabor Se conoce su natío, Y por el gobernador El gobernado navío: Los cuerdos huir debrian Do los locos mandan más, Que cuando los ciegos guian ¡Guay de los que van detrás!
Que villa sin regidores Su triunfo será breve; La casa sin moradores Muy prestamente se llueve: De puercos que van sin canes Pocos matan lal armadas, Las huestes sin capitanes Nunca son bien gobernadas.
Los zapatos sin las suelas Mal conservan á los piés; Las cuerdas sin las vihuelas Hacen el son que sabés: El que da oro sin peso Más pierde de la hechura; Quien se rige por su seso No va lueñe de locura.
En arroyo sin pescado Yerro es pescar con cesta, Y por monte traqueado Trabajar con la ballesta; Do no punen maleficios Es gran locura vevir; Y do no son los servicios Remunerados, servir.
Cuanto más alto es el muro, Más hondo cimiento quiere; De caer está seguro El que en él nunca subiere; Donde sobra la cobdicia Todos los bienes fallescen; En el pueblo sin justicia Los que son justos padescen.
En el caballo sin freno Va su dueño temeroso; Sin el gobernalle bueno El barco va peligroso: Sin secutores las leyes Maldita la pro que traen Los reinos sin buenos reyes Sin adversarios se caen.
Al tema quiero tornar De la ciudad que nombré, Cuyo duro prosperar Cuanto bien regida fué; Pero despues que reinaron Cobdicias particulares, Sus grandezas se tornaron En despoblados solares.
La mesa sin los manjares No harta los convidados; Sin vecinos los lugares Presto serán asolados: La nao sin el patron No puede ser bien guiada; Do rigen por aficion Es peligrosa morada.
|
Zokszó és panasz a kormányzásról (részlet) (Hungarian)Róma midőn hatalmas volt, s Fabius uralkodott, s Scipio kitartón harcolt, Livius ezt írta ott: hazájának lány s matróna ékszert, ruhát odaad, hogy a szégyentől megóvja, s folytassák a harcokat.
Oly nép, mely bírónak tesz meg egy szerecsent ostobán, hol aranyként vasat vesznek s ezüstöt adnak potyán, hol a szalmát vasrács zárja s szabad préda a kenyér, sasfiók a vadász társa, míg ő maga sólymon él,
hol tüzelő az olajfa, ám a bogáncs, dudva szent, hol mentik, ki meg van halva, s üldözik az elevent, hol a jobbak kevesebbet érnek: mily kormányzat ez! Jókat rosszak vezethetnek? Ennek csak rossz vége lesz!
Bárki, ha gyümölcsbe kóstol, ízlel s tudja már faját, éppen így a kormányostól függ a tengeri naszád: futni kell ott a bölcseknek, hol a buták az urak, mert mikor vakok vezetnek, pórul jár, ki ott halad.
Nem virágzik ám sokáig község sem, ha nincs feje, s ház, hol lakni ki sem vágyik, pusztul s dől a földre le; eb, ha nincs, a konda bánja, s nem jut hús hajóra se, had, ha nincsen kapitánya, szétzüllik, de ízibe.
Lábbeli, ha nincsen talpa, nem védi a lábakat, húrtalan gitár felajzva, tudjuk már mily hangot ad. Az, ki pazar s aranyat szór méretlen, sokat veszít, az, ki makacs vágyat hajszol, végül csak megkergül így.
Oly patakban, hol nincsen hal, nem fog halat a kosár, az, ki tűzhányót gátakkal torlaszol el, nagy szamár. Hol hitványt nem büntetnek meg, élni ott nehéz nagyon, vagy, hol munkát nem fizetnek, s éhbér csak a jutalom.
Annál mélyebb az alapja, mennél magasabb a fal, az, ki nem mászik a falra, nem zuhan, nem éri baj. Ottan a jók elpusztulnak, hol dühöng a kapzsiság, s hol nincs pártja, csak hazugnak, ott igaz nem él tovább...
Hogyha nincsen zabla rajta, félve ül lován az úr, kormány nélkül megforgatja a hajót az ár vadul; átok a törvény, ha senki nem hederít rá soha, népét csak jó király menti, másképp széthull a haza...
Visszatérek hát a tárgyra, s oly városról szólok itt, mely virágzik, míg kormánya jól intézi ügyeit, ám mihelyt az önző vágy s a kéj kerekedik felül, máris hanyatlik nagysága, s züllik menthetetlenül.
Minden bölcs ember ezt vallja: rosszul vezetett dolog, törjön bárminö magasra, végül mégis bukni fog. Éppen ezért azt hiszem, hogy népem sorsa végzetes, kormány nélkül végleg elfogy, s földje meddő puszta lesz.
|